Szatmár megye

Ritka égi jelenséggel köszönt be a csillagászati tavasz

2026.03.20 - 17:03
Pár perccel korábban megkezdődött a csillagászati tavasz, ráadásul egy igen ritka égi jelenséggel köszönt be: a Vénusz és a vékony holdsarló együttállása lesz szabad szemmel is megfigyelhető este.

Pár perccel korábban, 16 óra 46 perckor megkezdődött a csillagászati tavasz — a tankönyvek ugyan március 21-re datálják az eseményt, de ez eshet 20-ára és 21-ére is. A dátum azért "csúszkál", mert egy földi év nem pontosan egész számú többszöröse a földi napnak, egészen pontosan 365 nap, 5 óra, 48 perc, 46 másodperc. Nem mellesleg ez az oka annak, hogy be kellett vezetni a szökőnapot, ugyanis az eltérés négy év alatt már majdnem 24 órát tesz ki.

Ugyanakkor a Föld pályaparaméterei - excentricitása, a tavaszpont helye, a forgástengely precessziója - sem állandók, ezek azonban csak nagyon kis eltéréseket okoznak, a tavaszi nap-éj egyenlőség időpontja a Gergely-naptár 400 éves periódusa alatt is csak egy-két órát változik — ismertette a HungaroMet Zrt.

A nap–éj egyenlőség sem egyenlő ám

A megnevezéssel ellentétben a nap-éj egyenlőség idején pontosan nem, legfeljebb csak majdnem egyenlő hosszúságú a nappal és az éjszaka. Ennek egyik oka, hogy a légköri fénytörés miatt az égitestek a valódi elhelyezkedésüknél egy kicsivel magasabban látszanak a horizont felett, vagyis a Nap látszólag néhány perccel előbb jelenik meg a horizonton napkeltekor, mint valójában, és napnyugtakor ennyivel később nyugszik látszólag, és ez a jelenség néhány perccel növeli a nappalok hosszát.

A másik ok az, hogy a nap-éj egyenlőség napján a Nap geometriai középpontja az, ami 12 óráig tartózkodik a horizont felett, de kiterjedése miatt a Nap már akkor is látszik, amikor a középpontja még nem, illetve még akkor is, amikor a középpontja már lenyugodott.

Vénusz – Hold együttállás

Idén a csillagászati tavasz kezdete egy ritka égi jelenséggel is párosul: a rendkívül vékony holdsarló együttállásba kerül a ragyogó Vénusz bolygóval az alkonyati égbolton. 
A vékony, 3 százalékos ívnek látszó holdsarló, 15 fokos magasságban figyelhető majd meg, míg a Vénusz (Esthajnalcsillag) tőle 5,1 fokkal balra és alacsonyabban helyezkedik el.

A Vénusz a Hold alatt egy ragyogóan fénylő, csillagszerű égitestnek tűnik majd, ami fényesebb, mint bármelyik csillag —  az égitest februárban bukkant ki a Nap mögül, Esthajnalcsillagként május végéig egyre magasabbra emelkedik, és egyre jobban megfigyelhető lesz.

Nem csak asztrológiai új év

A tavaszi nap-éj egyenlőség idején a Nap belép a Kos jegyébe, ezzel kezdődik az asztrológiai új év, az új energiák, a kezdeményezés és a teremtés ideje. A tavaszi nap – éj egyenlőséget ősidők óta különös tisztelet övezte, hiszen a fény és a sötétség egyenlő arányban osztozik a világon, s a Föld ilyenkor ébred téli álmából. Nem véletlenül választották az ősi kultúrák ezt az időpontot  az újévi, termékenységi és tisztulási rituálékhoz: a fény győzelmét ünnepelték a sötétség felett, és a természettel való harmonikus kapcsolatot erősítették.
Természetesen babonák is kapcsolódtak hozzá: ilyenkor lehetett leginkább levenni a rontást – tűzgyújtás és körtánc, közös étkezés és mulatozás, jóslás és varázslás volt része az ünnepléseknek.

A tavaszköszöntő ünnepek különösen nagy jelentőséggel bírtak a fiatal nők és asszonyok számára, akik ezen a napon különféle termékenységi rituálékban vettek részt. Tápláló, szimbolikusan megáldott ételeket – mint a tojás, gyümölcsök és zöldségek – fogyasztottak, amelyekről úgy tartották, hogy erősítik az életenergiát és a fogamzóképességet. Emellett a szépség és a fiatalság megőrzése is kiemelt szerepet kapott: hajukat virágokkal díszítették, testüket pedig gyógynövényes főzetekkel tisztították, így kapcsolódva az ünnep termékenységi és megújulási szimbolikájához — ugyanakkor például az ókori Rómában Minerva ünnepeként nem csak a fény, a termékenység, a megtisztulás és a bőség került középpontba, hanem a tudás is. 

A magyar (de nem csak) néphagyományok szerint ilyenkor nem csak a természet virágzik ki, de az ember energiái is új, intenzívebb mozgásba lendülnek, s valószínűleg innen ered a tavaszi hajvágás tilalma is — a haj ugyanis nem csupán szépséget jelentett, hanem az ember életerejének hordozójának is tekintették. Úgy tartották, hogy aki ilyenkor levágja a haját, az mintha a saját energiáját csonkítaná meg, és könnyen elveszítheti a tavasz hozta lendületet.