A Déli-Kárpátokba szervezett nem hétköznapi túrát október 24. – 27. között az EKE – Szatmárnémeti, amelyről Bartha Melinda írt beszámolót.

„A retyezáti, magashegyi túra négy úttörője pénteken már reggel elindult a majd’ hat órás útra, így nekik egy napi menü is befért ebéd gyanánt, a többiek csak délután indultunk el otthonról aznap, így csak egy gyors benzinkutas megállóra jutott idő.

A Szatmárnémetiből később indulók a szapora menetritmus ellenére is csak este tízkor indultunk tovább a Pelága-csúcs lábánál fekvő Cârnicban lévő parkolóban hagyott autóinktól, és körülbelül éjszaka kettőkor értünk fel a Genţiana menedékházhoz, ahol a többiek már javában aludtak.

Nehéz hátizsákjaink, a sötétség és enyhe havazás ellenére elismerően beszámolhatunk, hogy mindenki nagyon jól teljesítette ezt az első, kb. 5,5 km-es távot 550 m szintkülönbséggel, külön dicséret jár a 7 gyereknek, akik zokszó nélkül, az éjszakában, fejlámpa fényénél szinte felvágtattak az 1.670 méteren található menedékházhoz.

A lenti hálószobában aludtunk mind a huszonegyen, meleg az volt, horkolás is, de az elalvással nem volt gond.

Szombaton a Galeș-tó volt az úti cél, szebbnél szebb erdős, patakos tájakon vezetett utunk, a három híd átkelése (oda-vissza) is kihívásokkal teli volt, pár bakancs (és nemcsak) belekerült a vízbe. A tavat megközelítve a törpefenyők között és sziklákon ugrálva haladtunk, majd a tónál megtartottuk a hosszabb szünetet és lőttünk egy csoportfotót.

Onnan a bevállalósabbak több szintemelkedővel, hosszabb útvonalon indultak vissza, míg a többség ugyanazon az útvonalon tért vissza a Genţiana menedékházhoz.

Vacsorára előkerültek a zacskós levesek, konzervek, minden olyan, amit otthon nemigen enne meg az ember, de ott fenn a hegyen, a kellemes társaság mellett nagyon jól tud esni.

A menedékháznak az „ebédlőjében” négy asztal volt, abból hármat mi laktunk be (evéssel, társasjátékozással), a negyedik asztalt a manzárdon lakó bukaresti csapat, illetve az egyedül túrázó belga úriember használta. A meleg fűtőtesteket ellepték a vizes bakancsok, ruhaneműk, szinte minden megszáradt másnapra.

Vasárnapra egy rövidebb túrát terveztünk, mert a társaságunk kisebb része aznap már reggel lement a kocsikhoz, hogy hamar hazaérjen és hétfőn munkába állhasson.

A vasárnapi túrát bevállaló gyorsabb csapat valamivel korábban elindult remélve, hogy feljutnak a Bucura-nyeregig, de a köd miatt nem sokkal a cél előtt visszafordultak és a később indulókkal a Pietrele-tónál egészült ki a teljes csapat.

Ott elkészült egy újabb csoportkép, majd együtt visszaindultunk és már délután két óra körül a menedékházhoz értünk, a hazaindulók szedelőzködtek és indultak a kocsikhoz.

Négyen csajok rövidnek éreztük az aznapi túrát és egy „szívecskés kapucsínó” reményében elindultunk a Pietrele menedékházhoz, de zárva találtuk, azonban kárpótolt egy fára felszaladó mókus látványa. Utolsó esténk vidáman telt, beszélgettünk, falatoztunk.

Hétfő a betervezett reggeli 9 órakor sikerült elhagyni a Genţiana menedékházat, de természetesen csak az elengedhetetlen csoportkép elkészítése után. Lefelé, a konzervektől megüresedett zsákjainkkal lényegesen gyorsabban haladtunk, emlegettük is közben a péntek esti/éjszakai menetelt.

A civilizációba visszatérve megálltunk egy közös ebédre, majd könnyes búcsú után mindenki útnak indult hazafelé.

Külön gratuláció illeti a túrázó gyermekeket: Olívia (7 éves), Nándi (9 éves), Olivér (10 éves), Dorottya (11 éves), Johanna (12 éves), Anikó (13 éves) és Ervin (14 éves).

Az időjárás végig velünk tartott, a gyönyörű látvány lenyűgözött, a társaság felvidított, legyen részünk még sok-sok ilyen túrában!

Túrát szervezte és a beszámolót írta: Bartha Melinda
Túravezetők: Bartha Botond és Kovács-Kurucz Szabolcs
Fotók: Kaltenbacher János, Bartha Botond, Bora Attila és a többiek"

Hírszerkesztő