Sokéves hagyománya van már Szatmárnémetiben a magyar költészet napi közös versmondásnak, amikor a megyeközpont magyar tannyelvű iskoláinak diákjai szavalnak együtt — nem lesz ez másként idén sem, ám rendhagyó módon kicsit előrébb, április 6-ra hozták az eseményt, hiszen a diákok jövő héten vakáción lesznek.
Ugyanakkor ez az előrébb hozás tökéletes keretet is biztosít egyben a magyar irodalom egyik talán legmélyebb és legmegrázóbb, a húsvéti ünnepkörhöz illeszkedő és Szatmárnémeti irodalmi hagyatékához tartozó vers elmondásához. 

A LiterArt Magyartanárok Egyesülete, a Harag György Társulat és a Szamos Diákirodalmi Kör szeretettel vár mindenkit április 6-én, csütörtökön 11 órától a Corneliu Coposu/Batthyány-sétányon lévő rendezvénygödörben, hogy közösen mondják el Dsida Jenő Nagycsütörtök című költeményét.

 A versmondást az elmúlt évek hagyományainak megfelelően Frumen Gergő, a Harag György Társulat színművésze vezényeli le.

Dsida Jenő

                    Nagycsütörtök

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak...
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.