A rendhagyó tanévkezdéssel kapcsolatban Csókási-Budaházi Emese szakpszichológussal beszélgettünk. Elmondta, hogy a járványhelyzet minden társadalmi rétegben gondot okozott, mindenki érintett ebben a témában. „A tanévkezdés apropóján most a pedagógusok, gyermekek szemszögéből közelítettük meg a témát. Tudjuk, hogy 3 forgatókönyv készült az iskolakezdésre: a zöld (rendesen kezdődhet az iskola, mindenki normális módon járhat iskolába), sárga (feleződik a diákok létszáma olyan formán, hogy a tanulók egyik fele iskolába fog járni, a másik fele pedig online formában fogja megkapni a feladatokat — hogy ezt hogyan valósítják meg, az a pedagógusok számára is nagy kérdés) és vörös (ez esetben teljesen átállnak digitális oktatásra, a tanórákat online formában fogják megtartani). Ez utóbbi nehezen kivitelezhető, ennek ugyanis több feltétele van, elsősorban technikai, mert az adás és a befogadás is fontos. Tehát lényeges, hogy az érintett családokban legyenek megfelelő eszközök, tudják használni azokat, és megfelelő visszacsatolás is kell történjen” — fogalmazott a szakember. Elmondta, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor próbáljuk az életet úgymond újraindítani, a szülők visszamennek dolgozni, az iskola pedig már nem tudja úgy ellátni a feladatát, ahogy eddig, jelentős feladat hárul a szülőkre. Az új rendet maguk a tanárok is tanulják, akárcsak a szülők.

„Az a paradox helyzet állt elő, hogy eddig mindig azt tanácsoltuk, hogy a gyerekek minél kevesebbet üljenek a számítógép előtt, most pedig arra kényszerítjük őket, hogy ott üljenek, és végezzék feladataikat. Itt megjegyezném, hogy lehet ebben segíteni. Ki kell alakítani egy helyet a lakásban, ahol a gyermek részt vesz a digitális oktatásban, amikor sor kerül rá. A játék, a relaxáció, a szabadidő eltöltése viszont feltétlenül máshol történjen, és ne a számítógép előtt! Munkarend-, órarendszerűen kellene ezt végezni, másként elfolyik a nap, és nem adja meg a szükséges keretet a tanuláshoz, ami nagyon fontos, és az óvoda, az iskola biztosíthatja mindezt. Ezért fontos a szülő szerepe, az, hogy legyen kijelölt hely, legyenek eszközök, legyen órarendszerű beosztása a gyereknek, persze a pedagógussal együttműködve, akinek segítenie kell a szülőnek. Nagyon fontos a szülő és pedagógus közötti információáramlás. Ez egy olyan helyzet, amivel eddig senki nem találkozott, így mindenkinek alkalmazkodnia kellett, és mindenki a tőle telhető legjobb módon próbálta kivitelezni az elmúlt tanév második felében is. Egyrészt kihívás is lehetett a pedagógusok számára, de — lássuk be — ez nem egy könnyű feladat. Most mindenkinek változtatnia kell az attitűdjén, a pedagógusnak, a szülőnek és a gyereknek is. Nehéz, mert más formában kell a tananyagot online leadni, a feladatokat közvetíteni, ugyanakkor nehéz a visszacsatolás, nincs kontroll, ellenőrzés, számonkérés. Elküld egy feladatot a pedagógus, a gyerek visszaküldi ezen a platformon, nagyon nehéz hatékonyan megvalósítani. Amennyiben az online oktatásra sor kerül, fontos lenne, hogy minden tanintézmény ugyanazt a platformot használja, ugyanazokat a megjelenítési helyeket és formákat” — mutat rá a szakember.

Szatmár megyében a legtöbb tanintézményben a zöld forgatókönyv szerint kezdődik a tanév, tehát a gyerekek visszatérhetnek az oktatási intézményekbe, azonban nagyon sok előírást, szabályt kell betartani.

„Sok szülő fél, nem tudja, hogyan is viszonyuljon az iskolakezdéshez. Ugye azt tudjuk, hogy sok előírást kell betartani, és akkor kisebb az esély a megbetegedésre. Hatéves kor fölött kötelező a maszk viselése, mely valamilyen szinten védettséget nyújt. Az előírt szabályokat igyekeznek majd betartatni, ahogy lehet, viszont az élet nem állhat meg. Ez nem azt jelenti, hogy nem vagyunk óvatosak, és nem tartjuk be a szabályokat, de sokszor előfordul, hogy a szociális kapcsolatok hiánya sokkal több kárt okoz úgy a gyerekeknél, mint a felnőtteknél” — magyarázza a pszichológus, aki az előkészítősökre külön felhívta a figyelmet.

„Azok a gyerekek, akik most kezdik az iskolát, nem tudják, hogy milyen az iskola, nekik ez lenne az első találkozásuk a társaikkal, az osztályteremmel, a tanítóval, a paddal, táblával. Tehát ha számukra nem a zöld forgatókönyv szerint kezdődik a tanév, őket egy olyan élménytől fosztják meg, amit nem fognak tudni bepótolni. Ők most egy olyanfajta elsőbe léphetnek, ahol nincs ott a tanítónéni, nincs személyes kapcsolat, és nem tudni, hogy ez hogyan csapódik majd le a későbbiekben, mennyire lesz majd motivált, mennyire szeret majd iskolába járni a gyermek. A tanító személyisége rendkívül fontos, kihat majd az egész tanulási folyamatra. A tapasztalás rendkívül fontos megismerési forma: most ezek a kisgyerekek mást fognak megtapasztalni. Ennek mindenképp lesznek következményei hozzáállás, viselkedés, figyelem terén, de azt, hogy milyen mértékű zavart okozhat, nem lehet előrejelezni” — hívja fel a figyelmet a szakember, aki bízik abban, hogy az iskolát kezdők nem a digitális térben találkoznak a tanítónénivel, társaikkal és az iskolával, hanem személyesen. Összegzésként Csókási-Budaházi Emese elmondta, hogy ahol normál oktatás zajlik majd, a távolságtartást lesz a legnehezebb megvalósítani a gyerekközösségben. Itt a tanárok hozzáállása kiemelkedő jelentőséggel bír, egyrészt fontos, hogy fent tudják tartani a fegyelmet, de úgy, hogy megértessék a gyerekekkel a jelenlegi helyzet lényegét, tehát nem csak utasítással, hanem magyarázatokkal, így hatékonyabban lehet rávenni a diákokat az együttműködésre, ugyanakkor a szülőknek meg kell mutatni, hogy a gyerek biztonságban van, amennyiben betartják a megfelelő óvintézkedéseket a tanintézményben, így biztonsággal engedhetik gyermekeiket óvodába, iskolába. Nem szabad sem elbagatellizálni, sem pedig túldramatizálni a helyzetet, így könnyebben átvészelhetjük ezt az időszakot, hangsúlyozza a szakember.

Sógor Beáta