A gyümölcsfák oltása nemcsak egy kertészeti művelet, hanem egy olyan hagyomány is, amely generációkon át segítette a gazdákat abban, hogy a bevált, értékes gyümölcsfajtákat megőrizzék és továbbadják. Napjainkban, amikor a régi, helyi fajták egy része már eltűnőben van, különösen felértékelődik minden olyan kezdeményezés, amely ezek megmentésére irányul.

Egy ilyen kezdeményezést indított útjára a Partiumi Falugazdász Hálózat, azt ajánlva minden érdeklődőnek, hogy kezdje el gyűjteni — főleg régi, különleges, finom gyümölcsöt termő fákról —   azokat az egyéves, egészséges oltóvesszőket, amelyeket tavasszal szívesen beoltatna.

A népi hiedelmek szerint február 10-e – Skolasztika napja – és annak környéke az oltóágak gyűjtésének ideje, a gazdák ekkor vágták le azokat az oltóvesszőket, amelyeket később, hagyományosan március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján használtak fel. 
Nos, a falugazdászok sem térnek el ettől a hagyománytól, Gyümölcsoltó Boldogasszony napja körül családi gyümölcsfa-oltónapot szerveznek, amelyen az alanycsemetéket ők biztosítják.

Mint emlékeztetnek: „az oltás egyik legfontosabb feltétele, hogy megfelelő minőségű oltóvesszőt válasszunk. Ehhez mindig jól beérett, egészséges, egyéves hajtásokat kell szedni, amelyek fejlett rügyekkel rendelkeznek. A legjobb vesszők általában a korona déli oldaláról származnak, mivel ott éri őket a legtöbb napfény, így jobban beérnek. Fontos, hogy a vessző átmérője lehetőleg hasonló legyen a beoltásra váró alanyéhoz, és az alany oltási pontjánál is friss, egyéves rész legyen. 
Az oltóvesszők begyűjtése különösen akkor válik értékessé, ha olyan gyümölcsfát találtunk – akár egy szomszédnál vagy távoli rokon kertjében –, amelynek a termése különösen ízletes, de fajtáját már senki sem ismeri, vagy már nem beszerezhető a kereskedelemben. Ilyen esetekben az oltás az egyik legjobb módszer arra, hogy ezt a régi fajtát megőrizzük, és saját kertünkben is tovább neveljük. A sikerhez azonban elengedhetetlen a helyes tárolás is. Az oltóágakat hűvös pincében vagy hűtőszekrényben kell tartani, hermetikusan becsomagolva, például nájlon zacskóban, hogy ne száradjanak ki. Emellett minden oltóvesszőt érdemes felcímkézni, hogy később pontosan tudjuk, melyik fajta honnan származik. A tavaszi oltás sikerének egyik titka, hogy az alany nedvkeringése már beinduljon, miközben az oltóvessző még nyugalmi állapotban marad. Ezért is fontos, hogy a vesszőket időben levágjuk és megfelelő körülmények között tároljuk az oltásig.

A Partiumi Falugazdász Hálózat célja, hogy ezzel a közösségi gyűjtéssel és oltónappal ne csak a kertészkedés tudását erősítse, hanem hozzájáruljon a régi, helyi gyümölcsfajták fennmaradásához is — hiszen ezek a fák nemcsak gyümölcsöt adnak, hanem múltunk és hagyományaink élő emlékei is.”

Szabó Kinga Mária
 

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!