November 14-én az iskola egykori diákjával, Halmosi Sándor költővel találkoztak a Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákjai. A rendhagyó irodalomórán többek között a költészet mai szerepéről folyt a beszélgetés.

Szerdán a Kölcsey Ferenc Főgimnázium dísztermében rendhagyó irodalomórán találkoztak az iskola tanulói és tanárai Halmosi Sándor mezőfényi születésű, jelenleg Budapesten élő költővel, aki 1989-ben érettségizett a Kölcseyben, s azóta nyolc verskötete jelent meg. Saját verseiből olvasott fel, és közben olyan kérdésekre próbáltak választ keresni, mint: Hol kezdődik a költészet? Mi a vers? Milyen üzeneteket hordoz a költészet — ezen belül a kortárs költészet — a mai fiatalok számára? Van-e jövője a költészetnek? Halmosi szerint a versnek meg kell szólítania az olvasót, igazságokat kell feltárnia, mely igazságokban hinni kell ahhoz, hogy értelme legyen az életnek. Most, amikor a világ széthullóban van, a költő versein keresztül kell figyelmeztessen arra, hogy mennyire fontos az, hogy az emberek a szerelem és a szeretet erejével élni tudjanak. A vers megértése nem egyszerű, hiszen a költő olyan dolgokról is ír, amiket egy tizenéves fiú vagy lány megélés nélkül nem érthet meg igazán. Az ember két dolgot tehet meg életében: azt, hogy lehozza az eget a földi sárba, vagy hogy ő maga emelkedik fel a magasba. A költészet arra tanít, hogy az, aki széppé tudja tenni az életét, az maga is művész. A versírás egy katartikus állapot, a megszületett vers — megnyugvás a költő számára. A költő véleménye szerint az írás magányos cselekvés, de közösségi élményt teremt.

Elek György