Húsvétra készülve, a régi húsvétokat próbálom összehasonlítani az utóbbi évek ünnepeivel. Változhat-e az ünnep évről évre, hiszen csak egy húsvéti történet van, amit nem lehet a korok elvárásainak megfelelően értelmezni. A húsvéti csoda a hitre épül, amit vagy hiszünk, vagy sem, nem lehet magyarázni.

Eszembe jut, amikor kisgyerekként vártam, hogy eljöjjön a locsolkodás ideje. Napokkal előtte izgultam, hogy milyen kölnit tudok vásárolni, milyen lesz az új ruhám, kikkel járok majd házról házra felkeresni a lányokat, vigyázva arra, hogy ne maradjon ki senki. Felhúztam a csörgőórát, hogy húsvéthétfőjén el ne aludjak, dél felé pedig már azt számolgattam, hány piros tojás gyűlt össze a szatyorban, nagyobb fiúként pedig, hogy hány szál virágot tűztek mellemre a lányok.

Néhány éve már új izgalmak várnak rám húsvét előtt. Lányommal visszanézzük a húsvéti fényképeket, hogy felidézzük a korábbi ünnepek emlékeit. Vannak köztük olyanok, amikor még egészen kisgyerekként áll mellettem, és félénken nyújtja át a számára még idegen kisfiúnak a piros tojást. Van olyan, amikor már ott ül az arcán a mosoly, amikor a fiúk megöntözik, másokon nagy odafigyeléssel készítjük a tojásfát, rendezzük az asztali díszeket, de olyan emlékek is vannak, amikor egy előre megkeretezett lapra fel vannak írva a locsolók nevei. Ezek mind azt igazolják, hogy gyerekkorban élményt nyújtanak a húsvéti hagyományok. Számomra ilyen és ezekhez hasonló emlékeket hagytak a húsvétok. Nem tudok örülni annak, ha minden szépet és jót megvásárolunk, de jó látni azt, amit otthon közösen készítünk el, és azokat meg tudjuk osztani másokkal is. Rám nem hat a csokitojás, még nem ettem húsvéti pizzát, nem utaztam el húsvétkor üdülőhelyekre, hogy ne találjanak rám a barátok, a rokonok, az ismerősök, sőt inkább bántott az, ha valaki elkerült. Számomra a húsvét nem a bulizást jelenti, hanem azt a lehetőséget, hogy kitárt ajtóval várjam azokat, akik meg akarják osztani velem a feltámadás örömét. Sokan kényelemből, az új kor divatjának szellemében, de leginkább hitetlenségből akarják megváltoztatni húsvét szellemét. Jézus nem egyénekért győzte le a halált, hanem az egész népét megváltotta, ezért van az, hogy nem külön-külön, hanem együtt kell örülni. Csak akkor lesz igazi húsvétunk, ha önmagunkban, lelkünkben teljesedik be a feltámadás csodája. Mert húsvét nem a test, hanem a lélek ünnepe. Az egymáshoz közel álló lelkek találkozására ad lehetőséget. Ezért van az, hogy a húsvéti locsolkodáskor a gyerekek lelke tud a legőszintébben örülni. Ha megvalósul a húsvéti üzenet — „Ne féljetek!” —, ez az öröm felnőttkorban is megmarad.

Elek György