A nyáron elvégzett, szilágypéri régészeti munkálatokhoz hasonló módszertannal dolgoznak most is a tasnádi református templomban a Szatmár Megyei Múzeum szakemberei, tudtuk meg dr. Hágó Attila Nándortól, a nagykárolyi múzeum részlegvezetőjétől. A szakember arról is beszélt, hogy szeptember elején kezdődtek a feltárások a templombelsőben. „A tasnádi jelentősebb régészeti lelőhelynek bizonyul a szilágypérinél, ám itt is csak a templom belsejében dolgozunk. Tasnád anno az erdélyi püspök birtokában volt, illetve az éppen fungáló vikárius is tiszteletét tette ott több alkalommal. Ez azt jelenti, hogy a templomról már az egészen korai időszakból találunk feljegyzéseket” – részletezte dr. Hágó..
Mint megtudtuk, legutóbb 2010 táján folytak a tasnádi templom külső részén régészeti ásatások. Ezek kisebb munkák voltak, és azokon a pontokon kutatták az istenházát, ahol a szakemberek általában szemügyre szoktak venni hasonló épületeket. Ez azt jelenti, hogy falkutatások történtek, és ezek akkori eredményeit a mostani munka során is fel tudták használni a dr. Szőcs Péter Levente múzeumigazgató által vezetett régészcsapat tagjai. Tudni kell, hogy a tasnádi református templom eredetileg katolikus volt, Mátyás, az igazságos idejében építették, sőt, a király valamelyik közeli rokona építtette, majd a püspök tulajdonába került. „Jelentős templom volt ez a középkorban, ugyanis az egyházi vezető, vagy helyettese, birtokigazgatója látogatásakor meg kellett felelnie a kor kívánalmainak. Emellett komoly föld- és erdőbirtok is tartozott hozzá” – mesélte a régész.

Reformálják a templomot is

Tasnád is nagyon korán áttér a reformált hitre, ezért a templomot az új eszméknek megfelelően alakítják át. Már az 1500-as évek közepe táján van itt zsinat, így az imahely korábbi, katolikus jellegét igyekeznek elrejteni vagy megszüntetni. Lemeszelik a freskókat, ha voltak (ez egyelőre a falkutatás alapján nem egyértelműsíthető), és átalakítják a belső szerkezetet is. Erről tanúskodik a mostani kutatás során előkerült sekrestyeajtó, amely sokkal jobban látszik a szilágypérinél, és díszesebb is, mint amaz. 

Szépen látszik a valamikori, falba épített, kőkeretes papi ülőfülke helye is, amelyet a falra erősített lambéria takart el. Erről egyébként tudomása volt a szakmának, sőt, annak és az egykori sekrestyeajtónak a felső része ki is látszott a takarás alól – tette hozzá az ásatáson részt vevő szakember. Az ülőfülkét egyébiránt az egykor misét celebráló egyházi méltóság használta a szertartások során, a mai templomokban elhelyezett püspöki székhez hasonlóan. 
A feltárás során különböző történelmi időszakokból származó szentségtartók is előkerültek. Szám szerint két ilyet lehet megfigyelni a tasnádi templomban. Ezeket a reformátussá lett hívek elfalazták, de nem verték szét, így az utókor számára is láthatóak, szépen kivehetők maradtak. Egyébként ezeket is lambériával takarták el. Az északi falon látszik a templom egyik régi bejárata, amelyet annak idején elfalaztak, így három bejárata maradt az istenházának: egy a déli oldalon, a portikuszon keresztül, ahogyan az a református templomok esetében általánosan lenni szokott, egy a torony felőli oldalon és egy új pedig az egykori szentély irányából.

Több kutatóárokban dolgoznak

Hágó szerint jelenleg nyolc kutatószelvényt nyitottak a templombelsőben található talajban. Ezeket a templomkutatás módszertana szerint jól meghatározott helyeken ásták a földbe a felújítást kivitelező cég által biztosított munkások. A három régész, Szőcs Péter, Hágó Attila Nándor és Nagy Norbert felügyelete alatt folyó munka során a hajó és a szentély találkozásánál, a diadalív alatt nyitottak egy kutatóárkot, emellett van egy a templomhajó sarkában is, a szentélynél. Továbbá egy van a szószék mellett, a szentély irányába, egy a sekrestyeajtónál, illetve több másik benn, a hajóban a déli és az északi faltól indulva a templom belseje, közepe felé. 

Azt el kell mondani, hogy itt sokkal nagyobbak a méretek, mint a szilágypéri istenháza esetében voltak, ugyanis maga az épület is jelentősen nagyobb. „Célunk a különböző építési, átalakítási korszakok beazonosítása. Minél pontosabban szeretnénk tudni, mikor építették a templomot, és az idők folyamán hogyan változott annak a szerkezete” – mutatta be a munkafolyamatot Hágó. A szentélyben kerültek elő olyan falak, amelyek elképzelhetően Árpád-koriak lehetnek. Emellett több olyan építési fázis is van, amelyek pontos datálásához további kutatások szükségesek. Az előkerült falmaradványok is korábbiak, mint amiről eddig a szakmai feljegyzések tudtak, bár van néhány modernkori kiigazítás is. Például találtak XIX. századi szószékalapozást téglából, amelyet kővel is megerősítettek az építők. 
A feltárt falmaradványok egy része a kutatók szerint lehet az Árpád-háziak idejéből, más része pedig az 1400-as évekre datálható, néhány valószínűleg későbbi. A szószékalapozás mellett oltáralapozásra utaló építmény is előkerült a feltárás során. A szakember szerint szakmailag nagyon érdekes ásatás ez, hiszen az eredeti és az átépített struktúrák sok mindenről árulkodnak a hozzáértő szemek számára.

Kripta is lehet a föld alatt

Valószínűsíthető, hogy ennek a templomnak a megszentelt földjében is van valahol legalább egy kripta beásva. Egyelőre nem került elő, és ennek a megtalálása most nem is képez elsőbbséget a kutatási munkálatok során. Több sírbeásásra utaló nyom kerül elő a megnyitott szelvényekben. Az idők folyamán elvégzett munkálatok során ezeket a sírokat megbolygatták, ezt bizonyítják a megtalált emberi csontok. Nem túrták fel anno annyira a talajt, mint a szilágypéri templomban, de itt is akadnak masszív feltöltések, amelyek arra utalnak, hogy többször helyezhettek el itt holttesteket a térség kisnemesi családjai, amikor még engedélyezett volt a templomokban történő temetkezés. Még nem került elő ép (in situ állapotban lévő), bolygatatlan sír, csak különböző csontdarabok bukkantak felszínre. 

Az újkori temetkezések során elég mélyre ástak le, és áttörték a középkori temetkezési helyek rétegét, a csontokat pedig visszadobálták feltöltésképpen az új sírgödörbe. Ugyanez a helyzet a templombővítés során végzett munkálatoknál is, amikor falakba ütköznek, és azokat megbontják, megkerülik, átássák. Az így talált építőanyagokat rendszerint újra felhasználják, vagy feltöltés gyanánt dobják vissza a kiásott alapoknál.

Krajcárok és dénárok

Érdekes leleteknek bizonyultak a föld átvizsgálásakor előkerült pénzérmék is. Ezek nagyon hasznosak a régészek számára, ugyanis sokat segítenek nekik a történelmi korok beazonosításában, jó datálóelemek. Hágó szerint a bronz és ezüstérméket még a megyei múzeum restaurátorainak meg kell tisztítaniuk a rájuk rakódott korrodációtól, és csak azt követően lehet biztosan megmondani a leletek korát, és annak a szintnek az idejét, amelyből azok előkerültek. Az első vizsgálatok során annyit sikerült megtudni, hogy krajcárokról és dénárokról lehet szó, amelyeket XVI-XVII századiaknak saccolják. A zöld oxidáció miatt egyelőre csupán a nagyméretű formájuk segít a beazonosításukban, de ez még korántsem pontos, hiszen több történelmi korszakban is használatosak voltak hasonló formájú fizetőeszközök. Az ásatás során egyéb fémtárgyak is előbukkantak a föld alól, például nagyobb méretű gerendatartó szögek, koporsószögek, apróbb bronztárgy-töredékek. Ezeket az emberek annak idején elveszítették a templomban, és a restaurálásukat követően lehet majd többet megtudni róluk. Ilyenek lehetnek övcsat-darabkák, egyházi kegytárgyakból származó töredékek még a katolikus időkből.
A templom nagy részében már befejezték a munkát, folyamatosan dokumentálnak minden lépést, várhatóan egy hét, maximum tíz-tizenöt nap múlva le is zárják majd a kutatást, és akkor átadják a régészek a terepet a templom felújítását végzőknek.

Végh Balázs