Régi álma, vágya az embernek a „nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás” egyensúlyának a megteremtése. Kutatók, szociológusok folyton keresik a lehetőségét ennek az egyensúlynak, de igazán nagy lépések nem történnek ezen a téren. Valóban nem is történhetnek mindaddig, amíg nincs megfelelő recept: mi az, ami igazán boldoggá és egészségessé teszi az életünket? A jóléti társadalomban nagyon sokan élnek abban a tudatban, hogy a pénz, az anyagi javak azok, amik hozzásegítenek az említett egyensúly megteremtéséhez. Vannak, akik úgy érzik — sokan meg is tapasztalták ezt —, hiába van annyi pénzünk, amennyiről mindig is álmodtunk, mert az semmit sem ér a szeretetteljes kapcsolatok nélkül. Azok az emberek, akik magányosnak érzik magukat, gyorsabban épülnek le fizikailag és szellemileg, fiatalabb korban halnak meg. Viszont azok, akik kiegyensúlyozott kapcsolatot ápolnak, nyugodtabban, egészségesebben, testi és lelki egészségben élnek. Nagyon sok kutató és szociológus, pszichológus és pszichiáter ért egyet abban, hogy a hosszú élet és a boldogság legfontosabb tényezője nem a pénz, hanem a szeretet. Házaspárok mégis az anyagi problémákról beszélnek, ritkán ejtenek szót érzelmi és lelki nehézségekről, szeretethiányról.

A „nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás” egyensúlyának megteremtése valóban függ az anyagiaktól, de meghatározó módon a lelkiektől, az érzelmektől is, egyénenként változik viszont az, hogy kinek, milyen arányban van szüksége egyikre vagy a másikra. Van, aki boldog tud lenni egyedül is, számára az a fontos, hogy megkapja azt, amire vágyik, nem számít, milyen áron. Vannak, akik a szeretetteljes kapcsolatokban találják meg az életük értelmét, igyekeznek rátalálni a társas élet valamilyen formájára. Az utóbbi évtizedekben elég gyakran találkozunk olyan életformákkal is, ahol a házastársak egyre kevesebbet törődnek egymással, a gyerek kerül a középpontba, kialakul a mindent a gyerekért helyzet, ami legtöbbször éppen a gyerek számára nem kedvező hosszú távon.

Számtalan kérdés merül fel az életcélokkal kapcsolatosan. Vörösmarty Mihály „Kincs, hír, gyönyör…” kérdésfelvetése — a „szívörömben” rejlő megoldás — sokak számára már nem időszerű, Madách Imre viszont a „küzdelemben” hitt, hogy annak végén történik meg a beteljesedés. A ma embere nem a holnapban, nem a küzdelemben, hanem a pillanatnyi lehetőségekben keresi életének az értelmét. Hogy ehhez mennyi pénz kell és mennyi érzés, nem lehet receptre felírni, de ha lehetne sem biztos, hogy használna a gyógyszer.

Elek György