A Ravasz Róka indiánnevet viselő ovisból, fiatal műkedvelő színészből politikussá érett, s a parlamentben is „megoldóemberként” számon tartott Borbély László életútjának „kulisszatitkaiba” nyújt betekintést A politika színpadán című beszélgetőkönyv.

„A politika olyan, mint a kábítószer, nagyon nehéz leszokni róla” — summázza az RMDSZ lassan három évtizede meghatározó személyisége, a politikából 2014 óta tudatosan kivonuló Borbély László, aki „kivonulása” ellenére most is ugyancsak fontos tisztséget tölt be, s aki Ágoston Hugó újságíró kérdéseire nyíltan, a további politikai szerepvállalás terhétől felszabadultan válaszolt, betekintést engedve a kisebbségi politizálás kulisszái mögé, de saját hétköznapi életébe is. E kérdezz-felelek nyomán született meg A politika színpadán című beszélgetőkönyv, amelyet szerdán délután mutattak be a Püspöki Palota Aranytermében egy kellemes hangulatú, sztorizgatós, de ugyanakkor véresen komoly témákat is felemlítő beszélgetőest keretében. Első házigazdagént nm. és ft. Schönberger Jenő püspök köszöntötte az egybegyűlteket s a Szent László-év alkalmával Borbély Lászlót, majd Pataki Csaba tanácselnök üdvözölte azt a politikust, adminisztrációs szakembert és embert, akitől nagyon sokat tanult. „A parlamentben is úgy tartottuk számon, mint a 'megoldóembert', akire a román pártok vezetői is odafigyelnek” — fogalmazott Kereskényi Gábor szatmárnémeti polgármester, aki nem hazudtolva meg önmagát több idézetet is felolvasott a sok érdekességgel szolgáló könyvből. Az est negyedik házigazdájának, Elek György újságírónak a kérdéseire nyíltan és őszintén válaszoló Borbély László sok humorral és elismerésre méltó öniróniával elevenítette fel gyermekkorát (amikor raccsoló ovisként Ravasz Róka volt az indiánneve), a tenisz, a sport, a mozgás szeretetét (a világ második legnagyobb épületében, a román parlamentben a mai napig is szigorúan kerüli a liftet, és lépcsőzik), az életének fontos részét jelentő színjátszást — hosszú éveken át műkedvelő színtársulatok előadásaiban szerepelt, és az első politikai kabaréban is színpadra lépett Marosvásárhelyen, sőt, az Elek György által meglepetésként hozott Király László-verset, a Kővadászok Klubját is felolvasta.

Beszélt politikussá válásának történetéről, a 6 halottat és 300 sérültet követelő fekete márciusról, amely „a legnagyobb lecke volt nekünk, vásárhelyieknek, megedzett egy életre, és remélem, soha nem ismétlődik meg”; az 1996-os időszakról, amikor az erdélyi magyar politikusoknak megadták a lehetőséget, hogy a hatalomban (kormányon) bizonyítsanak, és bizonyítottak is; a román pártokkal való együttműködésekről, szövetségekről, a változó világról és politikai generációváltásról, arról, hogy Romániában körülbelül 2007 óta a parlamentben s azon kívül is felrúgják a politikai élet írott és íratlan szabályait és a szokásjogot. „Nem véletlen, hogy 2014-ben eldöntöttem: abbahagyom a politizálást. Ez már nem az én világom” — summázta. Kimondta azt a nyílt titkot is, hogy bár magyar politikusok számára vannak bizonyos „tabuterületek” (belügy, hadügy, külügy), amikor a külügyi bizottság elnöke lett, elfogadták, s nem érezte, hogy magyarsága miatt háttérbe került volna. „Mindent el lehet mondani, de kell tudni a módját, hogyan. Az nem igaz, hogy ha elképzelünk valamit, azt nem tudjuk elérni — lehet, hogy nem mindent, de ha még csak el sem képzelünk semmit, akkor ne is akarjunk eredményt!” — mondta. A könyvbemutató végén Erdei D. István képviselő elevenítette fel azt az időszakot, amikor a racionálpolitikus Borbély László „perzsára hívta” a parlamentereket, majd a Kereskényi Sándor által feltett kérdésre adott válasz után könyvdedikációval zárult a beszélgetőest.

Szabó Kinga Mária