Kovács-Széles Andrea magyargéresi tanítónő „A Gregorina-kanyar” című novellája rangos irodalmi elismerésben részesült, az Irodalmi Jelen novellapályázatára beküldött írásával elnyerte a közönség díját.

Kovács-Széles Andrea magyargéresi tanítónő rendkívüli irodalmi kitüntetésben részesült, hiszen az Irodalmi Jelen című független irodalmi havilap Moral History című novellapályázatára beküldött írásával elnyerte a közönség különdíját, ami kimagasló elismerésnek számít, tekintetbe véve az Irodalmi Jelennek a kortárs magyar irodalmi életben betöltött rangját, és azt, hogy a legnagyobb példányszámban megjelenő magyar irodalmi lap. Az Irodalmi Jelen 2011-ben Moral History címmel hirdette meg novellapályázatát. A beérkező művek folyamatosan felkerültek a folyóirat honlapjára, ahol az olvasók tetszés szerint, szavazataikkal járultak hozzá a közönségdíj odaítéléséhez, amelyet végül Kovács-Széles Andrea novellája, „A Gregorina-kanyar” nyert el. A pályázat tematikus megkötése az volt, hogy a novella a rendszerváltás történelmi időszakába ágyazódjék be, emberi sorsok ábrázolásával, morális dilemmák megjelenítésével, társadalmi helyzetek kibontásával a nyolcvanas évek végétől napjainkig, figyelmet szentelve az olvasó érintettségének és a problémára való érzékenységének. A 2012 márciusában zárult novellapályázatra százharmincegy pályaművet küldtek be az egész Kárpát-medencéből. A díjazott és legsikeresebb írásokat egy antológiában gyűjtötték össze, az igényes borítójú kötet címének pedig a Magyargéresen született novella címét, a sejtelmesen hangzó Gregorina-kanyart választották. Az antológia szerkesztőjeként Hudy Árpád így ír a kötet előszavában: „Alkatukból, tapasztalataikból, élethelyzetükből adódóan nem egyformán látják a történelmi vízválasztón túli és inneni tájat a kötet szerzői vagy akár egy-egy történetük vitatkozó szereplői. Az írók, illetve az alteregóiknak tekinthető novellahősök tekintélyes része kimondva vagy kimondatlanul visszavágyik a múlt valamely meghitt zugába, különösen miután megtapasztalta az „új, szép világ” nyers valóságát. De nem a letűnt rendszert sírják vissza, hanem az akkor még a politikai viszonyok ellenére is eleven falut, összetartó családot, szerény, de biztos megélhetést”.

Megláttatni dolgokat az emberekről

Kovács-Széles Andrea Magyargéresen született, ahol 1993 óta tanítónőként tevékenykedik. Bevallása szerint gyermekkora óta vonzódik az irodalomhoz, először verseket írt, majd novellák írásába fogott. 2002-ben már jelentek meg írásai a fiatal szatmári tollforgatók Tükör előtt című antológiájában, majd 2005-ben a Végvári hangulatok című irodalmi antológiában és más irodalmi folyóiratokban. Emellett meséket és gyermekszíndarabokat ír, amelyeket kicsi tanítványai el is szoktak játszani, még díjat is hoztak az iskolának. „Azért írok, hogy megláttassak dolgokat az emberekről, olyan részleteket, amelyek mellett mások elhaladnak, és ezt szeretem ötvözni a fikcióval”, mesélte Kovács-Széles Andrea. A Gregorina-kanyar központi alakja egy idős asszony, aki naphosszat háza előtt ül, a kanyarban, mintha várna valamire. Az autóvezetők tekintetébe belesuhan az asszony arca, aztán már csak az útra figyelnek. A némán ülő asszony egyetlen társaságát, az utat, és annak túloldalán levő fűt, fát, bokrot megszemélyesíti az írói képzelet, az út párbeszédbe elegyedik az asszonnyal, aki, amint közben kiderül, a fiát várja haza Portugáliából, nem tudja elfogadni, hogy meghalt. „Nem tudta megtanulni a fűtől, fától, bokortól, hogy a sorsba hogyan kell beletörődni, elfogadni, megbékélni vele, és élni tovább”, hangzik el az örök bölcsesség az írás végén.

Pándi Annamária