Randevúzni mindig izgalmas dolog — akkor is, ha minden alkalommal ugyanazzal és jól ismert (?) partnerrel, házastársunkkal találkozgatunk.

„A házasság Isten csodálatos ajándéka és gondoskodása az ember számára, amelyben a felek megtapasztalhatják a feltétel nélküli szeretet, a hűség és az őszinte megbocsátás értékét egy nekik rendelt, de nem tökéletes társon keresztül.” — e gondolat mentén indult el közel két évtizede a Házasság hete rendezvénysorozat, amely minden évben hét napon keresztül a házasság és a család fontosságára kívánja irányítani a figyelmet. A házasság hetét ma már 4 kontinens 21 országában ünneplik, a keresztény egyházak és civil szervezetek széles körű összefogásával, számtalan nagyváros, település, közösség részvételével, hiszen a rendezvény olyan széles körű összefogásra törekszik, mely gyakorlati példamutatással, tudományos kutatások eredményeivel, bibliai és erkölcsi érvekkel támasztja alá a házasság örökkévaló értékét, ugyanakkor nyíltan beszél a házasság mindennapi valóságáról, örömeiről és feszültségeiről is. Igyekszik bölcs és gyakorlati tanácsokkal ellátni a házasokat és házasulandókat, valamint a teljes helyreállás reményét ébren tartani azokban, akiknek a kapcsolata válságban van, illetve valamilyen ok miatt megszakadt.

S nem mellesleg, bátorít minden olyan helyi kezdeményezést, amely hidat épít az adott közösség környezetében élő házaspárok és családok felé, amely segíti életüket, boldogulásukat — Szatmárnémeti öt éve kapcsolódott be a Házasság hete mozgalomba, s bár az eddigi érdekes, értékes és színes programsorok mindegyike természetesen ökumenikus volt, idén első alkalommal a rendezvénysor egyik eseményének református — a Szatmár-Kültelki — egyházközség adott otthont. Hangulatos, égő mécseses-virágösszeállításos „irányjelzők” mutatták az utat a díszterembe, ahol Sopoian Renáta Réka pszichológus tartott interaktív előadás a házasságról — rengeteg humorral, könnykicsordító nevetéssel és megható pillanatokkal fűszerezve, egyfajta görbe tükröt tartva a közönség elé. De jó értelemben vett görbe tükröt tartottak egymás elé maguk a házaspárok is, társuk „bőrébe bújva” meséltek megismerkedésük történetéről, önmagukról és a másik személyiségéről, hibáiról, értékeiről, arról téve őszinte bizonyságot, hogy mennyire ismerik a „nekünk rendelt, de nem tökéletes társunkat” — azt a „cipőmániás, örökké szerelmes bakfist”, vagy a négygyermekes apukát. Az előadás során természetesen nem csak az egymás ismerésének – elfogadásának – szeretésének útját járták körbe, de olyan kevésbé „kényelmes” kérdéseket is feszegettek, hogy a házasság egy építkezési folyamat vagy mókuskerék, amelybe ha egyszer beleléptünk, monotomon, kiszállás nélkül futni kell? Hiszen nem könnyű elfogadni és magunkévá tenni a másik igényeit, közösen megosztani a mindennapi munkát, nem könnyű egy nehéz és fárasztó nap után türelemmel és figyelemmel meghallgatni a másikat, az ő nehéz és fárasztó napjának beszámolóját — és talán nem is mindig sikerül, de próbálkozni kell . „Igyekeztünk a felekezetek fölé helyezni a Házasság hetét, sokat beszélgettem Lepedus Istvánnal, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye világiak irodájának vezetőjével is — ez az első ilyen esemény, rendezvény a reformátusoknál, de biztosan nem az utolsó.” – mondta az est zárszavaként Higyed János lelkipásztor, miközben a nőszövetség, a kántornő és saját kezűleg készített, kedves, szív formájú esemény-emlékeztetőt nyújtottak át a résztvevőknek.

Szabó Kinga Mária