Két év. Ennyi idő telt el, mióta először átléptem a Rákóczi Hotel, Tábor és Rendezvényközpont kapuját, s most lehetőséget kaptam arra, hogy ismét itt tölthessem néhány napomat, több száz másik fiatal társaságában. 

Különleges. Azt hiszem, ezzel az egy szóval tudnám a leginkább jellemezni ezt a hetet. Különleges élmény volt visszatérni Sátoraljaújhelyre ennyi idő után, és a több mint 500 ismeretlen arc között az ismerősöket keresni, majd mosolyogva visszagondolni a közös emlékekre. Különleges volt végigmenni a programsorozat állomásain: kipróbálni az íjászatot, a sárkányhajózást, egy katonai akadálypályát, egymást támogatva felsétálni a Magyar Kálváriára, pecsétekért versengeni a füzéri várban, már szinte követhetetlen sebességgel táncolni az Ördög útját, vagy éppen tátott szájjal figyelni a színészek lélekjelenlétét A helység kalapácsa című előadásban. S bár valóban eseménydús hetünk volt, számomra a legértékesebbek azok a rövid szünetek voltak, amelyek kitöltötték a programok közötti űrt. Ilyenkor bontakozott ki igazán az emberek személyisége egy-egy beszélgetés vagy játék közben. Különleges volt erősebbnél erősebb jellemekkel találkozni a világ minden pontjáról, többek között Kanadából, Amerikából, Franciaországból, Milánóból, illetve Ausztráliából, és figyelni a csapatszellem néha gördülékeny, néha pedig felettébb nehézkes kialakulását. Ilyenkor volt lehetőségem mindenkivel megtalálni a közös kapcsolódási pontot, próbára téve ezáltal a saját értékeimet is.

„Nem az emlék a lényeg, hanem az érzés, ami hozzá párosul.” Mióta kiléptem a tábor kapuján, mindenkivel próbálom megosztani a történteket, de még a rengeteg fotóval és videóval a kezemben sem érzem elég hatásosnak a beszámolómat, hiszen azok is csak a valóság egy részét képesek ábrázolni. Ugyanis minden tökéletes vagy éppen félresikerült képhez tartozik egy önfeledt nevetés, egy kötetlen beszélgetés, egy emlékezetes poén vagy aranyköpés, amit a kamera nem tudott megörökíteni, ezért csak azok hallhatják, akik részesei voltak ezeknek a pillanatoknak. Azok, akik augusztus első hetét nem sorozatnézéssel vagy alvással, hanem egy sátoraljaújhelyi kirándulással töltötték. Vagyis mi, a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium kilencedikes, tizedikes és tizenegyedikes osztályainak tanulói: Barkoczi Zsófia, Botos Viktória, Király Tamás Gábor, Loga Szilárd-Áron, Orendi-Schmidt Hanna, Pintye Abel, Rus Lilla, Sarkantyus Nicolett, Urban Zsófia, Zolcsák Kristóf, valamint kísérő tanárunk, Franczia Réka. Mi, a 2023-as II. Összmagyar Középiskolás Tábor résztvevői. 

Rus Lilla

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!