Telt ház volt vasárnap délután a szatmárnémeti Demokrácia Központban — a neves történész, Raffay Ernő előadására körülbelül ötvenen gyűltek össze. A fő téma a kommunisták voltak.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács az 1956-os forradalomra emlékezett ezzel a rendezvénnyel, így a szakértő előadásának középpontjában nyilvánvalóan a kereken 60 évvel ezelőtti szovjetellenes lázadás állt, továbbá nagy hangsúlyt fektetett a kommunisták szerepére az 56-os eseményekben. A rendezvény kezdetén a házigazdák nevében Csókási-Budaházi Attila, a Demokrácia Központ irodavezetője tartott rövid bevezetőt, melyben a híres, magyarbarát író, Albert Camus szavait idézte fel a magyarországi kommunistákkal kapcsolatban: "Kádár és Rákosi ugyanaz a fajzat." Az idézet egyébként kitűnően megalapozta az előadást, hiszen hasonló következtetésre jutottak a viszonylag hosszú, ám izgalmas eszmefuttatást végigkövetők. Raffay Ernő kifejtette: a 19. század végét és a 20. századot Európában lényegében három eszme uralta, ezek híveinek hatalmi harca írta a történelmet: a konzervativizmus, a liberalizmus és a kommunizmus. A kommunisták magyarországi történetét egészen a 20. század legelejétől, első hatalomra kerülésüktől, azaz a Tanácsköztársaság 1919-es megalakításától kezdte. Kitért különféle módszereikre, ismertetve egyebek mellett a "szalámizást", mellyel lényegében szétverték és részben pártjukba olvasztották a rivális politikai alakulatokat, elsősorban saját koalíciós partnereiket. Gátlástalanságuk eredményeképp totális hatalomra tettek szert, melynek meglapozója volt a terror, az általános rettegés, mely úrrá lett az országon. A történész szerint ezt követően azonban a kommunista vezetők egymásnak estek a hatalomért, nem riadva vissza a korábbi elvtársak fizikai megsemmisítésétől sem. Az 1956-os események kapcsán beszélt kevéssé elterjedt feltételezésekről is, például arról, hogy egyes kutatók szerint tulajdonképp nem a magyar nép szabadságvágya mutatkozott meg 56 őszen, hanem lényegében egy Moszkvából irányított lázadásról volt szó, melynek leverése során a szovjet befolyást tették még erősebbé Magyarországon. Az 1989 után rehabilitált Nagy Imrét is igyekezett árnyaltan bemutatni, hisz a forradalom hőseként tisztelt egykori miniszterelnök nevéhez fűződött például a beszolgáltatási rendszer bevezetése, azaz a "padlásseprések", sőt, egyes kutatások szerint az 1916-ban hadifogságba esett Nagy Imre, beállva a Vörös Gárdába, egyike volt az orosz cári családot, a Romanovokat lemészárló hóhéroknak. Raffay Ernő végül kifejtette: pontos és teljes képet az 1956-os eseményekről csakis azután lehet majd alkotni, ha megnyitják a kutatók előtt a korabeli levéltárakat, mivel a vonatkozó dokumentumok jelentős része ma nem elérhető.