A nagyobb hozamú, változatosabb mederrel rendelkező szatmári folyókban még viszonylag biztonságban van az élővilág, de az ezeket tápláló patakokban, erekben már alig van élet.

Márk-Nagy János szatmári ökológus szerint az olyan kis vízfolyások, mint amilyen a megye észak-nyugati vidékén átfolyó Vármegye-árok, vagy a Sárpatak, illetve Sárközújlak térségében az Éger, vagy a Rákta élővilága súlyoson károsodott.

Néhány mélyebb szakasz, mederbeli gödrök kivételével az ilyen vizek ki vannak száradva, az őshonos fajok túlélési esélyeit az aszály mellett tovább rontja az invazív, betelepített fajok jelenléte. Aminek jó esélye van a túlélésre az a réticsík, ez ugyanis vízben él, de légköri levegőt lélegzik be, így túléli a tartós vízhiányt is.
Nincs ennyire jó helyzetben a széles kárász, mert az aszály mellett invazív fajtársa, az ezüstkárász sokkal jobb túlélési képességekkel bír. A nyálkás compó, vagy cigányhal jól tűri a kevés vízű, mocsaras viszonyokat, de az állomány nagyon meg van ritkulva, egy 10-20 százalékos túlélési aránynál pedig nem mindegy hogy mekkora egyedszámra érkezik az eső.

A szatmári kis vízfolyások nem hegyi patak jellegűek, hívta fel a figyelmet Márk-Nagy, tehát nem egy forrásból eredve folynak, hanem talajvízből feltörő, mederforrások táplálják őket, amelyekből ugyanúgy nincs víz mint légköri csapadékból.
A szárazodás következményeként a vízi ragadozómadaraknak a jelenség kezdetén volt egy nagy lakomájuk, mert az alacsony vízben könnyebben el tudták kapni táplálékállataikat, de most már a gólyák, kócsagok, récék és gémek is nélkülöznek. Mikrovándorolnak, folyóvízi völgymenetekben keresik a nagyobb vízállás felé kényszerülő vízlakókat.

A Szamos és a Túr még nagyjából rendben van, tájékoztatott viszonylag friss mérésekre hivatkozva Márk- Nagy. A Szamoson, például Szatmárnémetinél, még mindig vannak 6-8 méter mély szakaszok, a csökkent vízszint és melegedés okozta oxigénhiányt jól pótolják a csobogós, zúgós részek, mélyebb és hűvösebb vizek vannak a folyó kanyarulataiban is.
A Túron a múlt hét folyamán végeztek kenuból történő felmérést. Itt is vannak gödröknek köszönhető mélyebb és hűvösebb szakaszok, áldás ilyenkor a változatosabb élőhelyet biztosító kanyargósság is.

A nagyobb hozamú folyókon nincs gond, összegzett az ökológus, azonban a kis vízfolyásokon és a holtágakban nagy a baj, mint ahogy a talajvízszint esetében is.

Princz Csaba
(Fotók: archív)