Az 1848-as forradalom és szabadságharc hőseinek emlékére állított síremlékeket is pusztulás fenyegeti Kakon (Udvari község), a település egykori temetőjében. Az emlékhely helyreállítását és az itt nyugvó hősök adatainak a felkutatását kezdeményezték.

Jövőre lesz ötven éve, hogy árvíz pusztított Udvari községben, a természeti csapás okozta kár és annak következményei pedig még mindig ott élnek nagyon sok ember emlékezetében, akik átélték az akkori borzalmakat. Boros Gerzon tizenhárom éves volt az árvízkor, akkor Kakon élt, de a település felszámolásakor Szatmárudvariba költöztették. A közel ötven év nem volt elegendő ahhoz, hogy belenyugodjon a változásba, ma is kakinak vallja magát, és ha csak teheti, elsétál az elpusztított település helyére, melynek egy része ma szántóföld, másik része pedig legelő és árterület. Nemrég egy séta során felkereste az egykori kaki temetőt, aminek nagy része legelő, hiszen a gondozatlan sírok egyenlővé váltak a földdel.

Boros Gerzon jelzésére Kovács Józseffel, Udvari község alpolgármesterével és Thoroczkay Sándor történelemtanárral tegnap feljártuk Kak egykori temetőjét, ahol még mindig érdekes dolgokat lehet találni. A Szamos bal partja folyamatosan szűkül, mivel a víz mossa a partot, így az egykori temetőből is elmosott már sírokat. A helyszínen Boros elmondta, hogy ezt a temetőt már az árvíz előtt sem használták, éppen amiatt, mert árterületen volt. Nehezen megközelíthető ez a rész, mert az egyik oldalát magánterület határolja, egy másikat a Szamos folyó, a piknikövezet irányából meg lehet ugyan közelíteni, de a hajdani temetőt teljesen belepte a gyom, mivel ritkán jár ember azon a tájon.

A temető részen azok a síremlékek maradtak meg, amelyek kőből készültek, erősebb talapzattal. Több olyan síremlék is található itt, amelyeket az 1848-as forradalom és szabadságharc idején elesett katonák emlékére állíttatott a családjuk. Ilyen például az 1866-ban állított emléksír, amelyen a következő felirat áll: „A hű nő szeretett jó férjének örök emlékül emeltette a sírkövet néhai tekintetes SZENICZEI GÁSPÁR SÁNDOR főhadnagy úrnak. Meghalt 18… évben”. Több ilyen emléksír van a pusztuló temetőben, a feliratok nagyon nehezen vagy egyáltalán nem olvashatók. Boros Gerzon és Kovács József keresik a lehetőséget arra, hogy felújíttassák ezt a temetőrészt. A terület a református egyház tulajdona volt, jelenleg tisztázatlan, hogy kinek a tulajdonát képezi, de fennáll a veszélye, hogy ha nem telekkönyvezik, jöhet egy ügyeskedő, aki birtokba veszi a területet, és eltünteti a síremlékeket. Nem csak síremlékek találhatók itt, hanem a huszadik században készült sírhelyek, ezek közül egynek szétporlott a fala, és látszik a benne lévő koporsó. Kak egykori temetőjének példája azt juttatja eszünkbe, hogy a falurombolásnak messze elnyúlnak a következményei. Értékeink pusztultak és pusztulnak el, ezért kell nyilvántartásba venni és ápolni a múltat idéző emlékhelyeket.

Elek György