Nagyszüleink és az őket megelőző nemzedékek mindig azt mondták: csak háború ne legyen, mert az szegénységet és járványt hoz magával. A járvány megérkezett, azt is gyakran tapasztaljuk, hogy a puskaporos hangulat sem indokolatlan, számtalan jele és magyarázata van annak, hogy dúl a gazdasági háború, vagyis a huszonegyedik század eszközeivel harcolnak a nagyhatalmak, felhasználva céljaik elérésére a kisebb vagy nagyobb erővel és ráhatással bíró szövetségeseiket.
Sok szó esik a szabadságról, az emberi jogokról, sokszor addig elmenve, hogy nemcsak bírálják, hanem büntetik is azokat, akik nem tartják tiszteletben az emberi jogokat. Az egyik legalapvetőbb joga az embernek, egy nemzetnek, egy népnek, egy országnak az, hogy ne indítsanak ellene támadásokat. Ily módon elképzelhetetlen kell legyen az, hogy háborús helyzet alakuljon ki bárhol a világon. Hogy mégis puskaporos a hangulat, annak az az oka, hogy még mindig vannak, akik önös érdekből igyekeznek megakadályozni, hogy a velük nem egyformán gondolkodók maguk találják meg a teljesség érzésének a forrásait. Mert csak akkor mondhatjuk azt, hogy szabadon, az emberi jogok tiszteletben tartásával élünk, ha a saját értékeink szerint járjuk a magunk útját. Be kell látni, hogy eddig még nem jutottunk el, a felszabadultság helyén egy nagy űrt érzünk, és folyton küzdünk ennek az űrnek a betöltéséért, de valahogy, valami miatt nem sikerül.
A huszonegyedik század háborúi nagyon különbözők és nagyon változók. Ezekről nem lehet úgy beszélni, mint ahogy teszik azt az idős emberek, akik részt vettek a második világháborúban. Sokszor hihetetlennek tűnik, amiről beszélnek, sokszor még az is, amikor a sorkatonaságról beszélnek azok, akik megélték ezt az időszakot. A fiatalok számára sokkal izgalmasabbak azok a filmek, melyekben az űrből érkező ellenségektől mentik meg a földet. Azaz a mai ember úgy képzeli el a háborúkat, hogy folynak ugyan a harcok, de ő ott ül a fotelben, onnan követi az eseményeket, és sok esetben a számítástechnika eszközeivel akár befolyásolni is tudja az eseményeket. Talán éppen az így kapott élmények terelik el a figyelmet arról, hogy a világban zajló hidegháború észrevétlenül pusztít egy olyan világban, ahol elvileg a népakarat kellene hogy érvényesüljön, de szinte láthatatlan módon egyéni és csoportérdekek irányítják az emberek sorsát. Már-már ott tartunk, hogy sok esetben az emberi jogok betartása is egy előre megfogalmazott, fentről érkező elvárás, ami nem mindig úgy van szabályozva, ahogy azt a választó elvárná egy általa megbízott érdekképviselettől.

Elek György