Templomban, templom előtt, legátussal, első úrvacsorázókkal, áldásokban gazdagon telt el pünkösd ünnepe Szatmárnémetiben, a Szigetlankán. A megújuló templom falai ugyan szilárdan állnak, de a lelki falak leomlását nagyban elősegítették, hogy szabadtéren is hangzott az ige.

Vasárnap délelőtt, Rácz Ervin református lelkipásztor igehirdetése előtt a gyülekezet kórusa énekkel hívta a Szentlelket, majd Jób könyve 23. részének 13. verse alapján szólt a prédikáció: „De ő hajthatatlan — ki is téríthetné el a szándékától? Véghezviszi, amit lelke kíván.” A Szentlélek hajthatatlanul kívánja azt, hogy az Ő útján járjunk, Ő nem adja fel, s a szenvedések útját is erre a célra használja fel. Válaszul szólt erre az ifjak ébredésről szóló éneke: „Álmomban messze jártam, egy szántóföldet láttam, kiégett tarló, semmi más. Eső nem hullott régen, felhő sem volt az égen, mindent tönkretett a szárazság. Hirtelen nagy szél támadt, elsodort minden gátat, felhők gyűltek az ég alján. Eső illatát éreztem, és imádkoztam csendben: 'Uram, áldásod áraszd ránk!' Ébredésre vár a föld, szomjas a nagy világ, és annyi száraz év után most élő vízre vár! Az álomból valóság lesz, hiszem, hogy felébrednek a népek, törzsek, nemzetek. Eltűnik majd a sötétség, megszűnik minden kétség, Istenhez jönnek az emberek!”

Fodor Lajos nyugalmazott lelkész ágendázását követően az egy héttel azelőtt konfirmáltak először éltek az úrvacsora lehetőségével, majd közel kétszázan úrvacsoráztak.

Vasárnap délután úgy gondolták az egyházközségben, hogy kiviszik a pünkösd örömhírét a templom falain kívülre. Az ifjúsági istentiszteleten Karikás Orsolya hirdette az igét, a Bízz Band pedig Papp Krisztina kántornő vezetésével ifjúsági dalokat énekelt. Tódor Noémi és Musila Vivien, a Szatmári Református Egyházmegye Ifjúsági Szövetségének tagjai (SZIKE) voltak a liturgusok. A rendezvény elérte a célját, hiszen többen a Deák téren járók közül megálltak, és meghallgatták a prédikációt, s talán kérdezgették: „Mi akar ez lenni?”

Hétfőn délelőtt szintén legátus szolgálatával hallhatták az igehirdetést a szigetlankaiak. Hangzott tehát az ige kinn is, benn is, s remélhetőleg nemcsak kívül, hanem belül is változást hozott.