Nagy volt a sürgés–forgás a halmi kultúrház tájékán és magában az épületben is, hiszen első táncházára készült a település, illetve a helyi SzarvasKő néptánccsoport. Ugyanakkor a készülődés izgalmát csak fokozta a tudat: ez bizony rendhagyó, népviseletnapi táncház lesz — Szatmár megye legelső népviseletbemutatójával egybekötve.

Popa Zsolt népviseletgyűjtő és –készítő nyolc tájegységen átvezető utazásra vitte a jelenlévőket, az Avasból indulva Szatmáron, Szilágyságon, Mezőségen, Széken, Kalotaszegen és az őrkői és gábor cigányokon át Moldváig. 
Gyűjteményének darabjait a leghitelesebb „modellek”, a Bokréta és a Szamoshát néptáncosai öltötték magukra, és még a népi világot ismerők számára is különleges,  szemet gyönyörködtető volt egy csokorban látni a tájegységek gúnyáit.

Élvezetes előadásában nem csak a viseleteket és a fodrok, berakások, alsószoknyák, pántlikahossz, kendőminta jelzésrendszerét mutatta be, de gyűjtőútjai személyes történeteivel még színesebbé tette, és zárógondolatával, miszerint eleink stílusban, ízlésben sokkal jobban álltak, mint a XXI. század embere, csak egyetérteni lehetett. 

A bemutatót és Illyés Sándor polgármester üdvözlő szavait követően a nyüzsgő gyermeksereg épp csak bekapott egy-egy szelet zsíros kenyeret (amelyet a Szamoshátas-szülők készítettek fáradhatatlanul) és máris „csatasorba” álltak. 

Természetesen a gyermektáncház nevével ellentétben nem csak kizárólag a gyerkőcöknek szólt — a moldvai és felcsíki táncokba betársultak az ifjak, felnőttek, szülők is, és Kispál Nándor, illetve Rozsnyai Tímea oktatók vezetésével azok is gyorsan elsajátították az alaplépéseket, akik eddig még nem ismerték.

A dési Rezeda zenekar nem pihent sokat, mint ahogy a kiapadhatatlan energiával rendelkező aprónépek sem. A felnőtt táncházban ugyanúgy perdültek-fordultak, mint a szatmári, mezőségi, szilágysági táncokat már ismerő ifjak, és a jó hangulatú táncháznak csak késő éjjel lett vége.

Szabó Kinga Mária 

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!