A Szatmári Fiatalokért Kulturális Egyesület (SZAFKE) 2017-ben az Erasmus+ mind a három ifjúsági mobilitási kiírásánál nyertes pályázatot könyvelhetett el, így mozgalmas évet zár.

Már január elején egy zeneterápiás képzéssel indította az évet a szervezőcsapat, amelyet egy dupla tréning követett Migration-Integration név alatt, amelynek első része januárban Szatmárnémetiben, a második része pedig júniusban Montenegróban zajlott. A kettő között májusban See me nevet viselve egy digitális történetmesélési képzésnek adott otthont a megyeközpont a migrációs kérdéskör tematikájában.

A fent említett Erasmus+-programok most ősszel értek véget, ugyanis minden képzést követően a projektnek az összetettségétől függően van egy úgynevezett disszeminációs, kifutási szakasza, amikor a részt vevő szervezetek képviselői megosztják a program során szerzett tapasztalataikat újságcikkek, workshopok illetve konferenciák formájában, hogy eljuttassák a tanultakat a célközönségükhöz, a fiatalokhoz és a fiatalok problémáira fogékony felnőttekhez, szervezetekhez vagy akár döntéshozókhoz.

Bevándorlás: ahogy a fiatalok látják

A Migration-Integration dupla tréning során januárban nyolc, júniusban pedig hat napon át a migránskérdést, ezen belül is a fiatalokat érintő vetületeit és a lehetséges integrálási folyamatokat boncolgatták a résztvevők.

„A programhoz eleve olyan partnerszervezeteket kerestünk, amelyek olyan országokban tevékenykednek, ahol valamilyen formában jelen van a migráció, vagy a múltban átestek már ezen” — emelte ki Őri-Pákay Franciska, a SZAFKE alelnöke, az Erasmus-projektek vezetője.

Ennek a szelekciónak köszönhetően leginkább balkáni országok — Albánia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Görögország, Koszovó, Montenegró, Szerbia, Magyarország, Törökország és a házigazda Románia — részvételével zajlott a képzés. A szatmárnémeti képzést követően Montenegróba látogatott el a tíz országot képviselő csapat, ahol a részt vevő fiatalok már sokkal konkrétabban is szembesülhettek a migráció kérdésével és annak hatásaival, ugyanis meglátogatták a Podgorica mellett található, menekülteket befogadó állomást, ahol testközelből is találkozhattak olyan személyekkel és családokkal, akik a háború súlytotta övezetből jöttek el menedéket keresve. Az egyik család a másfél év körüli kisfiával és pár hónapos kislányával érkezett Európába, és részletesen meséltek az útról és a menekülésük okairól is, hogy helyzetük még érthetőbbé váljon. A meglátogatott intézményeknél a fiatalok betekintést nyertek a menekültek befogadásának folyamatába, és konkrét kérdéseket intézhettek az ott dolgozó szakembereknek.

„Fontos, hogy konkrét információkkal rendelkezzünk, és ne csak a mendemondák alapján ítéljünk el vagy ítéljünk meg embereket, hiszen fogalmunk nincsen róla, hogy ott, ahonnan érkeznek, milyenek a körülmények. Egy olyan országban élünk, ahol még ott vannak a nyomai a háborúnak, s ezek emlékeztetnek arra, hogy nekünk is toleránsnak kell lennünk, és segítséget kell tudnunk nyújtani” — magyarázta Isidora Merdovic montenegrói résztvevő.

A résztvevők mindkét programhelyszínen — Szatmárnémetiben és Montenegróban — konkrét projektötleteket dolgoztak ki a trénerek segítségével, amelyeken a jövőben közösen szeretnének dolgozni annak érdekében, hogy csökkentsék a bevándorlókkal szembeni ellenszenvet, és megértessék a fiatalokkal, hogy nem elég csak a menekülttáborokat megnyitni, de az emberek gondolkodásának is nyíltnak kell maradnia.

A fiatalok problémáira fókuszálva

A májusi See me (Láss engem) elnevezésű, szintén tíz országot érintő program a migrációs és integrációs problematikát kutató képzéssorozattal ellentétben konkrétabb célt tűzött ki, mégpedig a gyermekek jogairól szóló egyezmény menekültügyi helyzetben való feltárását helyezte a középpontba.

A digitális történetmesélés eszköztárát használva járták körbe a témát a fiatalok, azonban a tervekkel ellentétben nem sikerült úgy végrehajtani ezt, ahogy az eredetileg ki lett gondolva, hiszen nem sikerült bejutni a Máramaros megyei migrációs központba.

„A projekt kivitelezése során mindig akadnak váratlan helyzetek, de ezeket tudni kell kezelni, és gyorsan reagálva a lehető legjobb megoldást keresni a problémás helyzetek orvoslására. Esetünkben a képzőkkel konzultálva az a megoldás született, hogy máshonnan közelítjük meg a történetmesélést. A fiatalok saját magukat, a saját tudásukat aknázzák ki, és a digitális történetmesélés eszköztárával megismertetik egymással és a közösségi médián keresztül a környezetükkel, hogy ők hogyan vélekednek a témáról” — magyarázza Szénás Szabolcs, a szervezőcsapat tagja.

A fiatalok ezúttal nem csak a szűkebben vett balkáni országokból érkeztek, amelyek nap mint nap megküzdenek a migráció kérdéseivel. Olaszország, Görögország, Törökország, Albánia, Montenegró, Bosznia-Hercegovina, Magyarország, Románia, Örményország és Azerbajdzsán négy-négy fiatalja osztotta meg egymással a migrációval és a gyermekek jogainak védelmével kapcsolatos ismereteit.

A SZAFKE csapata már készül az előttünk álló évre, hiszen februárban már más prioritásokra kívánja felhívni az Európai Unió a figyelmet az Erasmus+-programok kapcsán. 2019-ben a migrációról elsősorban a marginalizált fiatalokra terelődik a fókusz, valamint a fiatalok között megjelenő intoleranciára, másodsorban pedig a NEET fiatalok problematikája révén a fiatalok elhelyezkedési lehetőségeire. Minden megvalósított program esetében az a cél, hogy hatékony gyakorlati módszereket találjanak a részt vevő fiatalok, a saját környezetükben található jó példákat dolgozzák bele a közös elképzelésekbe, amelyeket azután tovább tudnak vinni, és hazatérve civil, illetve önkormányzati szintű támogatókat keresve meg is tudnak valósítani.