Rengeteg kíváncsi látogató térinbábázott, kóstolt és ámuldozott a kolbászok, valamint a disznóságokból készített alkotások és a szebbnél-szebb népművészeti tárgyak között szombaton a Lépésházban a Hagyományok Napján, a versenyző csapatok pedig nagy kihívás elé állították a zsűrit.

Hagyománnyá érett a Borókagyökér Egyesület Hagyományok Napja és kolbásztöltő versenye, a Kolbásztérinbába, amely idén jubilált is, hiszen ötödik alkalommal szólította csatasorba a (nem csak) kolbásztöltési tudományukat megmutatni akarókat. A versenyre Erdélyből és Magyarországról benevezett 19 csapat között voltak akik régi Motoros Sasokként, Malackodó salátásokként és gyakorlott Politikai Disznóságokként álltak a kolbásztöltők mögé, ám sokan teljesen amatőrként, első alkalommal Legénykedtek, Vad Ásztak, Quaddisznólkodtak és Szaunamalackodtak.

De függetlenül attól, hogy amatőr, profi vagy szüleiken szinte túlnövő kiskorúak, a „szépasztalok” díszítését, és a külön versenyszámként szereplő Mesterségünk címere disznóságokból alkotásait már napokkal előtte komoly munka és tervezés előzte meg, hiszen a csapatok igyekeztek minél eredetibb és dekoratívabb ötleteiket megvalósítani, tavalyi alkotásaikat is felülmúlva (természetesen kolbászból, szalonnából, malacságokból) — háromülésesre bővítve és brummogóval felszerelve a családi motorkerékpárt; szalonnapénztárgépet, kolbász-házakat, korrupcióellenes-fejtágítót hallgató parlamenti üléstermet, kolbászlé-hordót és szalonna-szaunát (benne izzadó olivabogyó-szaunázókkal) alkotni. Nem mellesleg a Szaunamalacok hozták magukkal a különleges, prés-elven működő kolbásztöltő mellett a legötletesebb kolbászmassza-gyúrót is: egy hatalmas farönkben alakították ki a „gyúróteknőt” s csak az egyre bővülő számú beavatottaknak mutatták meg, hogy mit is rejt a rönk elforgatható „gyúróteknő” alatti belseje: természetesen pálinkásüveget és mindig színültig teletöltött pálinkáspoharakat — nem csoda, ha ötletességükkel elnyerték a Boróka-különdíjat. Ugyancsak különdíjban részesült (a töltés fáradalmait az aquapark medencéiben áztathatták ki izmaikból) a sepsiszentgyörgyről érkezett Transilvania Bróker és az Őrangyalok csapata — utóbbiak a hagyományos szentgyörgyi kolbászt készítettek, előbbiek pedig Jocó-kolbászt, és hatalmas, kolbászdarabkás, kemencében sült házi kenyeret, s ők voltak az egyetlen csapat, amely külön fűszerésszel is dicsekedhetett.

Maga a megmérettetés (amelynek megszervezését első alkalommal támogatta a megyei tanács és a polgármesteri hivatal is) 10 órakor kezdődött, a csapatok ekkor kapták meg szakajtókosárban a 10 – 10 kilónyi húst, ebből kellett a legfinomabb kolbászt elkészíteniük – s mint Szabó Mihály, az Erdélyi Szabadtűzi Lovagrend tagja, zsűrielnök elmondta: minden csapat a hagyományos vonalat követte, nem voltak extrém különlegességek. Persze az „ahány ház, annyi tökéletes recept”-elv mentén voltak, akik vörösborral, voltak akik köménymaggal ízesítették a masszát, de általánosan valamennyien óvatosan bántak a foghagymával, pedig a frissen sült kolbászba azt bátrabban lehet használni. „Az új csapatok reményen felül teljesítettek, a visszajárók pedig átléptek a profi-kategóriába. Érződött, hogy komolyan vették a versenyt, felkészültek és meggyűjtötték a zsűri baját.” — summázta, beismerve azt is: az ötfős zsűrinek rég volt ilyen nehéz és hálátlan a feladata.

A Hagyományok Napjára kilátogató több mint 800 érdeklődő nem csak az ínycsiklandozó malacságokat-vendégváró falatokat nézhette-kóstolhatta (köztük a Terike néni által sütött két hatalmas szakajtóskosárnyi krumpli és káposztás bélest), hanem a Lépésház teraszán szebbnél-szebb kézműves portékákban is gyönyörködhettek és megbeszélhették a Mikulással és az Angyallal az ajándékok komoly kérdését is. Kora délutánra már fergeteges volt a hangulat – köszönhetően a megalapításának 80. évfordulóját ünneplő Fergeteges néptáncosainak is, akik a Röpike, a Ceatara, a Gemeinsam, a Rozsmalint és az Ifjú Galagonya tánccsoportokkal együtt nem csak hagyományos népviselettel színesítették a forgatagot, de mindenkit táncra csábítottak. Magát a kolbásztöltő-versenyt a Motoros Sasok nyerték, második helyen a Malackodó Salátások, a harmadik helyen pedig a Hentesügynök és a rizsás csajok végeztek, a Mesterségem címere aranyát szintén a Sasok kapták karmaik közé, ezüstjét a Tini Modellezők, bronzérérmét pedig a Hajnalka Kolbásza- csapata kapta — de természetesen a nagyszerű hangulatú rendezvényről senki nem távozott üres kézzel, hiszen mindenki remekelt, mint ahogy azt az okleveleken szereplő, viccesen komoly minősítések is igazolták.

A legjobban gyúrók címét (méltán) a szatmárnémeti MMAT-Team kapta; a szatmári Szaunamalacok voltak a kimeríthetetlen pálinkakínálók; a Bihari Quaddisznók-ATEVE-ist Porcoşi Bihoreni magyarországi-romániani vegyescsapata volt a legbarátkozósabb; a legzöldebbek természetesen a szatmári Malackodó Salátások; Hajnalka Kolbásza lett a legcsillámosabb csapat; értelemszerűen a Hentesügynök és a rizsás csajok voltak a legjobban ellátottak; a hajdúszoboszlói Vad Ászok 'halat, vadat s mi jó falat' oklevelet kaptak; T-Bróker és Őrangyalai voltak a legbiztonságosabbak; szintén értelemszerűen a Politikai Disznóságok érdemelte ki a „legbizalmasabb” csapat minősítést; az ököritófülpösi Fergeteges Kolbászolók lettek a legtáncosabb csapat — persze könnyű nekik, hiszen már 80 éves ropják — ; Kalandtúra csapata volt a legfeltankoltabb; Tini Model Shopék a legpörgősebbek, hiszen szalonna-kolbász babáik apró pódiumon forogtak körbe-körbe; a jövő vendéglős reménységei, azaz Hám János Római Katolikus Iskolaközpont szakosztályának ifi-séfjei a Grewhi Étterem csapatában ügyeskedtek; a Bereg szívéből érkezett vásárosnaményi BTKE minősült a legvendéghívogatóbbnak, köszönhetően csodálatos, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye értékeit–látnivalóit bemutató prospektusaiknak is; a szelíd szatmári motorosok, az Eagle Bikers volt a legbrummogósabb csapat, a leghímzettebb pedig a Szamoskéri KolbÁszok; a Váraljai legények legények voltak a gáton — azt nem tudni, mennyi vörösbort kortyoltak a kolbászmassza vörösborral ízesítése közben, de bírták a ringet; a legbölléresebbek pedig a Szatmári Vadkanok lettek.

Szabó Kinga Mária