A beszélgetés testről és lélekről sorozatban a Szatmári Friss Újság szerkesztőségében meghívott szakemberek és vendégek beszélgettek arról, hogy a mai világban hogyan kezelik a konfliktusokat, hogyan oldják meg a problémákat az emberek.

A beszélgetésen részt vett: Barbara Beáta pszichológus-pszichoterapeuta; Matuz Gabriella mérnök; Jankó-Szép Ildikó, Lieb-Nemes Zsolt, Gál Eszter és Ingli Brigitta tanár; Simon Attila református lelkipásztor; Bodea Tibor színművész; Fülöp Tamás pszichológus, iskolai tanácsadó; Pfeifer Melany középiskolai diák és Matusinka Beáta, a Szatmári Friss Újság marketingmenedzsere. A beszélgetést moderálta: Elek György.

A beszélgetés további részében többen mondtak el olyan személyesen megélt történeteket, amelyek egy része a konfliktuskezelés nehézségeit, más része éppen annak az egyszerűségét igazolta. A konfliktuskezelés azok számára okoz nehézséget, akik akkor is kitartanak az elveik mellett, ha tudják, hogy később abból nehézségeik származnak.

Bodea Tibornak az az érzése, hogy gyerek- és kamaszkorában bármilyen negatív külső hatás érte, könnyebben túlélte, mint felnőttként. Felnőttkorban is érik az embert igazságtalanságok, mert a világ nem igazságos. Az embert érik olyan sértések, amiket nem tud feldolgozni, vagy olyan konfliktus, amin nem tud túllépni. Az érzelmek annyira megkötöznek, olyan mélyen rakódnak le, hogy nem múlnak el. A nagy kérdés az, hogy ilyenkor mit tegyen az ember. Tibor életében volt egy konkrét eset, amikor meggyűlölt valakit, és ezt a gyűlöletet éveken keresztül érezte, hordozta, és nem tudott tőle szabadulni. Kamaszkorban volt olyan tanára, akiről úgy érezte, hogy gyűlöli, de az elmúlt. Ha felnőttkorában konfliktushelyzetek alakultak ki, nem tudott átlépni rajtuk. Tibor személy szerint úgy gondolja, hogy az olyan megnyugtatónak eladott módszerek, mint a jóga és a hasonló természetgyógyászati eljárások, nem lehetnek hatékonyak. Bizonyos konfliktusokon való túllépéshez az szükséges, hogy előbb saját magunkon lépjünk túl. A saját egót annyira vissza kell fogni, hogy az adjon majd egy szabadságot, ami segít megszabadulni a konfliktusoktól. Segítség kell szeretettel közeledni ahhoz, akit meggyűlöltünk, akkor is, ha az a gyűlölet jogos. Van, aki nem tud túllépni önmagán, mivel azt hiszi, több annál, aki valami olyat tett, hogy undort váltott ki belőle. Arra sem lehet racionális magyarázatot találni, hogy miért gyűlölnek mások minket. Tibor szerint ahhoz, hogy valaki túllépjen önmagán, egy természetfeletti erőre van szükség. A hosszan tartó harag megpecsételheti az ember életét. Sokan mondják, hogy ki lehet védeni a támadásokat. Tibor úgy érzi, hogy nem lehet, mert az évek során sok minden összegyűl, és egy idő után nem lehet bírni tovább. Gyakran töprengünk azon, hogyan lehet legyőzni azt az indulatot, ami első látásra beindul az emberben. Szerinte bizonyos konfliktusok a szervezetben felbonthatatlanok.

Lieb-Nemes Zsolt szerint nagyon sok konfliktus első látásra jön. Meglátja az ember, és „rühelli”, pedig nem is tudja, hogy gyerekes, családos, szeret, nem szeret. Nem kell elsőre ítélni. Meg kell vizsgálni, hogy honnan jön az utálat. Lehet, hogy épp abban van a hiba, aki gyűlöli a másikat.

Bodea Tibor azt állítja, mindenre van példa, arra is, hogy szeretettel közeledünk valakihez, aki majd eltapos. Vannak, akik felé nem lehet nyitni. Tibornak az a meggyőződése, hogy vannak olyan konfliktusok, amelyeknek a megoldásához természetfeletti erőre van szükség.

Barbara Beáta úgy gondolja, hogy a természetfeletti erő bennünk van, csak ki kell csalogatni, meg kell érni hozzá, meg kell érteni, hogy mi miért van. Rá kell hangolódni ahhoz, hogy az ember meg tudja nyugtatni magát.

Jankó Szép Ildikónak is vannak negatív élményei. Egy olyan emberrel találkozott, akivel nem tud megbékélni. Ez az ember a közelében él. Sokáig minden találkozáskor valami új probléma jelentkezett, és nem tudta megérteni, hogy minek a következményeként. A megoldás az lett, hogy nem tárgyal az illetővel, és azóta nincs konfliktus. Az ő tapasztalata az, hogy ez is egy formája a problémamegoldásnak.

Matuz Gabriella is konfliktusba került valakivel, és ott is az lett a megoldás, hogy nem érdekelte a dolog, nem reagált semmilyen kihívásra.

Bodea Tibor is egyetért a fentiekkel, de vannak helyzetek, amiket nem tud megérteni.

Barbara Beáta kérdéseket tett fel Bodea Tibornak. Miért kell mindent megérteni? Miért kell mindent megoldani? Miért kell mindig jól érezzük magunkat?

Bodea Tibor beismeri, hogy nem kell minden esetben az legyen, amit szeretnénk. Egy olyan konfliktushelyzet, ami hatással van ránk, kihat a környezetünkre, előbb-utóbb meghatározóvá válik, meghatározza a gondolkodásunkat, megfertőz… Az ilyen konfliktushelyzettől érdemes megszabadulni. Lehet, hogy észre se vesszük, milyenné váltunk azáltal, hogy feszültségben éltünk. Vannak olyan sérelmek, amelyek évek múlva is előjönnek, és nem lehet szabadulni tőlük.

Barbara Beáta ennél is továbbmegy. Vannak olyan helyzetek, hogy valaki bemegy valahova, meglát valakit, és nem ismeri, de gyűlöli. Ez unszimpátia. Amikor valakiben észreveszünk valami rosszat, vagy valakiben nem tetszik valami, ezek általában kivetítések szoktak lenni. Rávetítünk valakire valamilyen tulajdonságot, ami bennünk van. Bennünk ébresztett egy érzést. Egy gyerekkori példát hozott fel. A vörös hajú, csinos tanítónéni kitépte a füzetéből a lapot, mert nem tetszett, amit írt. Felnőttkorában bement az irodájába egy nő. Nem ismerte. Jött, hogy kitépje a haját, mert arra a tanítónénire emlékeztette, aki kitépte a füzetéből a lapot. Nem tudatosan emlékezik, mert tudatosan több mint húsz év múlva nem fog eszébe jutni. Ez egy egyszerű példa, és ennél sokkal bonyolultabb a jelenség. Ilyen esetekben történik egy olyan erős érzelmi kötődés a negatív élményhez, hogy nehéz tőle szabadulni. Erre való a pszichoterápia.

Bodea Tibor pontosít: erre való annak, aki hisz a pszichoterápiában. Maga az egész világ folyamatosan konfliktusban van. Nem lehet mindent megmagyarázni, és nincs pszichológiai magyarázat arra, hogy valakiben mi generálja azt az érzést, azt a késztetést, ami gyűlölethez vezet, de van szellemvilág, van egy szellemvilági konfliktus. Tibor konkrétan megszabadult ilyen dolgoktól.

Matuz Gabriella kitért arra, hogy drogfogyasztók és alkoholisták mondták, hogy ezektől a szenvedélyektől csak a hit fogja vissza őket. Mindenki abba kell kapaszkodjon, amiben hisz. Ez lehet istenhit vagy bármilyen hit.

Hogyan lehet a hitet megszerezni? — tette fel a kérdést Elek György.

Matuz Gabriella szerint a hit ajándék. Valamiben mindenkinek hinni kell. Aki elveszíti a hitet, az már olyan életet él, ami nem minőségi.

Bodea Tibor úgy látja, hogy az istenhit és egyéb dolgokban való hit nem ugyanaz. Az egyik kapaszkodó, a másik egy élő entitás. Az istenhit egy olyan kapaszkodó, ami van, csak elfelejtette az ember; az istenképet, az Istennel való kapcsolatot kaptuk, ott van bennünk. Az ember egy adott idő után elfelejthet dolgokat, amiket újra meg kell neki tanítani. Az istenhit mindig előjön, nem lehet megkerülni, ma már egyre kevésbé lehet megkerülni. Az, ami most van, az elmúlt háromszáz évnek a következménye. Ezt a kérdést az idő mérlegén kell megmérni. Az elmúlt háromszáz év, ami a racionális gondolkodásra épült, zsákutcába vezette az embert. Korábban mindig megvolt a felsőbb hatalomban való hit, függetlenül attól, hogy minek nevezték; hogy ezen ma hogyan vitáznak egyházfelekezetek, akár tudósok, az egy történet. Nem azon kell vitatkozni, hogy igaza van-e az egyháznak, hanem arra kellene rávezetni az embereket, hogy kérjék és megkapják azt a hitet, amire szükség van. A hit nem jár bónuszként az életünkben. Ha járna, akkor mindenki hinne.

Simon Attila arra figyelmeztetett, hogy a szeretetre vigyázni kell. Nem az a szeretet, ha mindent megengedünk, ha például a gyereknek mindent szabad. Tudni kell, hogy a házasságban kinek mi a szerepe, és hogy mi tartozik ezekhez a szerepekhez. Ha ezek a szerepek felcserélődnek vagy eltolódnak, rögtön konfliktus adódik. Szögezzük le: nincs férfi és női egyenjogúság. Amikor egy anya sír éjjel, az apa alszik. Más a kapcsolata egy nőnek a gyerekkel. Egy anya anyai szemmel hamarabb látja, hogy a gyerek beteg, mint az apa. Az egyenjogúság azt feltételezi, hogy mindenkinek mindenhez egyenlően joga van. Joga van, csak képessége nincs.

Simon Attila korábbi kijelentésére — miszerint ő a gyerekének az apja, nem a barátja — vonatkozóan Elek György megkérdezte: mi van akkor, ha egy olyan osztályba kerül az iskolában, ahol a többi gyerek esetében nincs meg a szülői szigor? Attila úgy látja, hogy ha az ő gyerekének megvan a biztonságérzete, nem zavarja az, hogy az osztálytársainak milyen a viszonyuk a szüleikkel.

Bodea Tibor azt tapasztalta, hogy vannak olyan gyerekek, akik megadják a tiszteletet a szülőknek és a tanároknak. Látszik, hogy milyen nagy különbség van egy osztályban gyerek és gyerek között, és ez a különbség attól függ, hogy mit hoz a gyerek otthonról. Nem lehet elvárni egy gyerektől azt, amit otthon nem tapasztalt meg, ugyanúgy nem lehet eltiltani attól, amit otthon lát és hall. A gyerek mintáját sok más gyerek is le akarja másolni, de az nem egyszerű.

Barbara Beáta az egyenjogúsággal kapcsolatosan elmondta, hogy az több rosszat eredményez, mint jót. Azok a nők, akik ezt kérték, nem gondolták át, hogy mit akarnak. Olyan nők indíthatták el, akik valamiért szégyellték azt, hogy nők, valamiért nem tudták felvállalni a nőiességüket. Azáltal, hogy egy nő egyenjogúnak mondja magát a férfival, ameddig a lelki egyenjogúságról beszélünk, minden rendben van. Ugyanolyan sérülékeny, ugyanolyan szerethető. A férfi viszont maradjon meg abban az ősi szellemben, hogy védelmező legyen, óvja a családot, teremtsen biztonságot a családnak, teremtsen otthont a családnak, mert ez a dolga. A nőnek az a dolga, hogy nő legyen, hogy összetartsa a családot, felnevelje a gyermekeit, felvállalja a nőiességét. Ma a szerepek teljesen össze vannak cserélve. A nő átveszi a férfi szerepeit, mert azt hiszi, ez rendben van így, ez a menő. Ő mindent elrendez, mindent magára vállal, majd panaszkodik. A férj és a feleség azért egy pár, hogy segítsék egymást, megbeszéljék a dolgaikat, és ha problémák, konfliktusok adódnak, azokat együtt oldják meg. A nő kényeskedjen, bújjon, mint a cica stb. A férfi pedig ezeket a megnyilvánulásokat fogadja be. A gyereknek apa és anya kell. Az, hogy eljutottunk oda, hogy vannak férfias nők és nőies férfiak, az egyenjogúság eredménye.

Lieb-Nemes Zsoltnak az a véleménye, hogy a férfiak egy részét bizonyos dolgok nem érdeklik, nagyon sok feladatot átengednek a nőknek. Például: a feleség megkérdezi a férjét, hogy milyen széket vegyünk, aki erre azt mondja, nem érdekli.

Bodea Tibor elmondta: ő is azt gondolta, hogy így jó, de amikor megvett valamit a felesége, rájött, hogy mégis meg kell beszélni mindent.

Gál Eszter a beszélgetés végén megfogalmazta, hogy mindenki, aki felszólalt az asztalnál, tudatosan vagy tudattalanul a keresztény értékekre épülő családmintát tartotta a legműködőképesebbnek, avagy a Biblián alapuló nevelést. Ha ez a mindennapi életben és a gyakorlatban is meglátszik majd, akkor nem lesznek konfliktusok, állapította meg.