Annyi féle-fajta kolbász tekeredett szombaton a Szejke-tanyán, hogy azokból egy igen tisztességes kerítést is lehetett volna fonni — a Borókagyökér Egyesület immár tizenegyedik alkalommal megszervezett kolbásztöltő versenyére benevezett, megye– s országhatáron innen és túlról érkezett 18 csapata és szurkolóik kerítésfonásra ugyan nem adta a fejét, de a Mesterségem címere kategóriában disznóságokból megalkották a szatmárnémeti gyalogoshidat, gurult a vekniverda, aki házépítésben gondolkodott az több kolbász-szalámiház-modellből is inspirálódhatott, a Sárdagasztó fazekasok címere népművészeti műalkotásnak is beillett, és sokan Hüvelyk Matyivá töpörödtek volna, hogy beléphessenek a hangulatos máltais házba. 

A megmérettetés szokás szerint 10 órakor kezdődött,  a csapatok ekkor kapták meg a 10 – 10 kilónyi kolbászalapanyagot, amiből aztán a legfinomabb kolbászt készítették el, s miközben daráltak — a KolBikeosok bringáztak, hiszen hagyományosan biciklimeghajtású darálóval jöttek —; fűszereztek, gyúrtak, énekeltek — a csanálosi csapat vitte a prímet, ők valóban éneklő kolbászt készítettek —; töltöttek a poharakba is,  körbe–körbejárták az 'ellenfelek' szépasztalait (szemrevételezés, kóstolás és egy-egy jó ötlet 'kölcsönzése' céljából, elvégre jövőre is lesz kolbásztöltő–verseny, s jól jön az majd akkor). 

Persze voltak, akiknek kevesebb erőfeszítésbe került a készítés — a Kolb-Boszik csak biccentettek helyes kis boszorkánykalapjukkal, intettek varázspálcájukkal s máris tekeredtek a kolbásztekercsek; és voltak akik kilátogató barátaikat is munkára fogták, mint a Szatmári Vadkanok; a Váraljai Legények idén is virágos kötényben bizonyították: legények a gáton  s a begyúrt kolbászmasszát házi szőttes kendő alatt pihentették a fateknőben; a halmi Havasi Gyopár ifi-kolbászolói szinte egy pillanatra sem pihentek, a nagykárolyi Viking MC motorosai igazolták: a látszat csal s a morc külső és a bőrmellény igazi kolbászolókat takar, a Vizimalacok pedig úgy gondolták, egy töltés nem töltés és háromféle formára töltötték a kolbászokat.

Természetesen nem csak a csapattagok, de a Bertici Kinga, Székely Zsolt pincér-szakoktató és Pallay Gábor szatmári származású magyarországi séf alkotta zsűri, valamint az utánpótlás Hámos diákzsűri is fáradhatatlanul járta körbe az asztalokat — akárcsak a látogatók, akik sokszor azt sem tudták: nézelődjenek a kézművesek szebbnél-szebb termékeitől roskadozó asztaloknál vagy inkább kóstoljanak a finomságoktól roskadozó asztalokról. 

Némi szusszanást nap közepén a néptáncbemutatók jelentettek, hiszen a Röpike, a nagykárolyi Ceatăra és a német Gemeinsam táncai a látogatókat és a kolbászolókat is elcsábította a töltők, teknők mellől — de valóban csak ennyi volt a szusszanás, hiszen kezdődött a zsűri asztalára szánt kolbászok sütése: ki a kemencében, ki a konyhai sütőben, ki a magával hozott asztali tűzhelyen, ki az ételstand nagy tűzhelyén olajfürdőben vagy csak épp pár csepp zsírban sütötte a versenydarabot. Ezzel párhuzamosan zajlott a tombolasorsolás is, hiszen a két kerékpár-fődíj mellett a számtalannál is több ajándékcsomag várta nyertesét. 

A két zsűri összesített döntése értelmében az idei kolbásztöltőversenyt a Piki Lapika csapata nyerte, második helyen az Ascendent, harmadik helyen pedig a Probléma? Nincs! Kolbászolunk, azaz a máltaisok csapata végzett.

Mesterségem címere kategóriában a Model Shop gyalogoshídja vitte a prímet, ezüstérmet a Sárdagasztó fazekasok alkotása, bronzérmet pedig a KolBikeolók bükkaljai versenynek mementót állító műve kapta. 
A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával megvalósult XI. Hagyományok Napja és Kolbásztérinbába természetesen messze nem ért véget a díjak átadásával, vidám mulatozással ünnepelték késő estig nem a helyezéseket, hanem a jó hangulatú napot, amelyet együtt tölthettek. 

Szabó Kinga Mária 

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!