Az aktív egyházi élet működéséhez nagyon fontos, hogy a lelkipásztor mellett olyan presbiterek és gyülekezeti tagok álljanak, akik a munka egy részét leveszik az egyházi elöljáró válláról, hangsúlyozta Nagy-Baló Csaba, a Sárospataki Református Kollégium igazgatója.

Konferenciát tartottak Ákoson szombat délelőtt a nagykárolyi egyházmegye presbiterei számára. A konferencián Nagy-Baló Csaba, a Sárospataki Református Kollégium gimnáziumának és diákotthonának az igazgatója tartott előadást a presbiterek felelősségvállalásáról és az egyházszervezésről a XXI. században a közel hatvan résztvevő számára.

Ezúttal is tartalmas volt mindazoknak a presbitereknek és lelkipásztoroknak a napja, akik minden más teendőjüket félretették azért, hogy jelen legyenek. A konferencián résztvevőket Almási Csaba, az egyházmegyei Presbiter Szövetség elnöke köszöntötte. Megemlítette, hogy bár sokan a passzivitás vagy valami munkájuk miatt otthon maradtak, mégis örömmel tölti el és nagyra értékeli azon presbiterek hozzáállását, akik megjelentek. Jól döntöttek, hiszen azt az időt és áldozatot, amit Isten dicsőségére és az anyaszentegyház épülésére szánnak, az Úr sokszorosan visszafizeti. Szorgalmazta a konferencián való részvétel mellett a kisrégiós presbiteri találkozásokat.

Az eseményen jelenlevők Dobai Zoltán egyházmegyei főjegyző elgondolkodtató igehirdetését hallgathatták meg. Az igehirdető a tőle megszokott lendülettel és az újítások iránti nyitottsággal kivetítéses áhítatot tartott. Prédikációjában a szelídségről beszélt. Jézust emelte ki példaként. Elmondta, hogy sok minden eszünkbe juthat a szelídség szó hallatán: akár a galamb, akár a bárány. Mégis a leginkább a megszelídített ló a legszemléletesebb. A vad ló ugyanis semmit sem veszít el erejéből, miután megszelídítik. A megtért ember sem veszít semmit sem erejéből, ha a szelídségben Krisztusát követi.

Minden jelenlévő figyelmét sikerült lekötnie Nagy-Baló Csaba iskolaigazgatónak az információkban gazdag és előadásmódjában izgalmas előadásával. Az előadó bár Sárospatakról érkezett, mégis hazajött a nagykárolyi egyházmegyébe, mivel bogdándi születésű. Sokan már régről ismerték őt: egyesek szülőfalujából, mások pedig a Szatmárnémeti Református Gimnáziumból, amelynek hosszú évekig volt oktatója. Az előadó a keresztyénség kezdeti korától napjainkig vezette végig a presbiteri szolgálat múltját és jelenét. Hangsúlyozta, hogy az aktív egyházi élet működéséhez nagyon fontos, hogy a lelkipásztor mellett olyan presbiterek és gyülekezeti tagok álljanak, akik a munka egy részét leveszik az egyházi elöljáró válláról. Az a tapasztalat ugyanis, hogy miközben a lelkipásztoroknak az igehirdetés feladata volna a legfontosabb dolguk, a könyveléstől a pályázatírásig minden az ő vállukra nehezedik. A diakóniai munka is szűk keretek közé korlátozódik, miközben mindezekre nagy szükség volna az egyház életében. A presbiterek és lelkipásztorok közös felelőssége, hogy legjobb tudásuk szerint mindent megtegyenek egyházukért. A történelem pedig azt igazolja, hogy az egyház akkor tölti be küldetését, ha hűséges szolgálata mellett meg tudja őrizni a politikától való függetlenségét. Kiemelten fontos továbbá odafigyelni az oktatásra is, hiszen a vallásos tanítás az egyház veteményeskertje.

A konferencia szeretetvendégséggel ért véget, amelyen Nagy Sándor lelei lelkipásztor mondott asztali áldást.