Riasztó statisztikákat olvashatunk arról, hogy a forgalomba íratott autók száma milyen gyors ütemben növekszik, de annak is tanúi vagyunk, hogy nagyon sok szatmári autós napi szinten panaszkodik arra, hogy lehetetlen parkolóhelyet találni a megyeközpontban. Vannak olyan családok, ahol a család minden tagjának külön autója van, senki nem vár a másik után, és rendkívül felháborodik, ha nem talál parkolóhelyet ott, ahol ő éppen akkor meg akar állni. De a zsúfoltság miatt autóval közlekedni is egyre nehezebb a megyeközpontban, miközben a tömegközlekedési vállalat nem tud olyan alternatívát kínálni, ami vonzóbbá tenné a buszozást szélesebb rétegek körében. Pedig, és ezt tapasztalatból mondom, az autóbusszal való közlekedés olyan élményeket nyújt, amelyeket máshol biztosan nem lehet megszerezni. Amellett, hogy a buszozás jó lehetőség a szocializálódásra, nagyon sok információhoz lehet jutni. Nem a mellettünk vagy a közelünkben ülőkkel való beszélgetések során, hanem a körülöttünk zajló beszélgetésekből. Meg lehet tudni, hogy ki milyen ételeket készít, ha tudjuk jegyezni, jó receptekhez is hozzájuthatunk. Nagyon sokan még mielőtt hazaérkeznek, telefonon közlik családtagjaikkal, hogy mit vásároltak, és milyen étel kerül majd abból az asztalra. Elmondják azt is, hogy melyik üzletben érdemes bizonyos termékeket megvásárolni, hol olcsóbb, hol drágább, de jobb a minőség. Sokat lehet hallani betegségekről, azok tüneteiről és kezelési módszereiről, a kórházi állapotokról, egyik-másik orvos kedvességéről vagy közömbösségéről. Vannak, akik kedvenc tv-sorozatukat tárgyalják meg, azt, hogy mennyire bosszantó egyes szereplők viselkedése, és próbálják találgatni, mi fog következni. Elég sokan vannak, akik párkapcsolati vagy szerelmi ügyeiket tárgyalják anélkül, hogy zavarná őket a hallgatóság. Számtalan munkahelyi probléma is terítékre kerül, kiderül, hogy hol milyen megszorítások vannak, és mire lehet számítani, hova kellene menni a nagyvilágba, hogy az itteni, tarthatatlan helyzetből jobbra forduljon a sorsuk. Sokáig lehetne sorolni, hogy autóbuszon utazva mennyi mindenről lehet hallani, legalábbis még mindaddig, amíg nincs minden utasnak a kezében okostelefon. A fiatalok ugyanis már nem beszélnek, csak virtuálisan kommunikálnak, csendben nyomkodják a telefonjuk képernyőjét, teljesen kizárva a magukat az őket körülvevő világból. A virtuális bolyongásaik során használt hangulatjelek is csak néha-néha olvashatók le az arcukról.