Alulírottak, a Szatmárnémeti Északi Színház és a Harag György Társulat vezetői, Maskulik Csaba helyi tanácsos, igazgatótanácsi tag a Szatmári Friss Újságnak adott interjújában megjelent nyilatkozatait olvasva (Szatmárnak nem kell kísérleti színház), szükségesnek látunk néhány helyesbítő észrevételt hozzáfűzni az említett szövegben közöltekhez.

Nem színházi szakemberről lévén szó ezúttal nem kívánunk részletesen reagálni a tanácsos úr szakmai, színház- és műsorpolitikai, esztétikai és színházetikai vonatkozásokban tett kijelentéseire (ezek némelyikére nehéz is volna érdemben reagálnunk), mindössze néhány általa közölt alapvető ténybeli tévedést szeretnénk kiigazítani, illetve reflektálni szeretnénk az általa felvetett adminisztratív és gazdasági vonatkozású kérdésekre.

Színházunk minden évben készít költségvetést, naptári évre és színházi évadra vonatkozóan egyaránt. A tanácsos úrnak ezt tudnia kellene, hiszen városatyaként maga is megszavazta ezt a költségvetést anélkül, hogy bármilyen megjegyzést fűzött volna hozzá a tanácsülésen.

Az elmúlt évad során mindössze két vendégművész játszott a társulatunknál, akik az évad közben, a színház vezetésével való előzetes egyeztetés nélkül felmondott két társulati tag hiányát voltak hivatottak pótolni, illetve egyiküket konkrétan is helyettesítették egy fontos szerepében. Szotyori József, a nagyváradi Szigligeti Színház művésze hét előadásban, Pindroch Csaba pedig egy előadásban lépett fel nálunk. Kettőjükön kívül vendégművész nem szerepelt az évadban.

A társulat strukturális felépítéséből hiányoznak bizonyos tisztségek, nincs ez másként Románia más színházaiban sem. A franciásabb román és a német hagyományokat követő magyar színházi kultúra között számos különbség létezik: előbbiben ritkán előforduló funkciók a főrendező, a dramaturg, a rendező munkatársa stb., míg a német hagyományokra épülő színházi kultúrákban ezek némelyike elengedhetetlen, mások gyakoriak és közismertek. Számos technikai poszt sem létezik színházunkban, mint például a színpadmester, főügyelő, műhelyvezető stb. — ezeket a munkaköröket megbízásos alapon töltik be alkalmazottaink. Keresztes Attila esetében egy, a szakmai tudásának, megbecsülésének és az elmúlt években nálunk kifejtett munkájának kijáró tiszteletbeli címről van szó, amely sem anyagi többlettel, sem plusz jogkörökkel nem társul.

A színház művészeti igazgatója Bessenyei István, akinek kizárólagos jogköre a magyar tagozatra művészeket szerződtetni. Az idén társulatunkhoz csatlakozott kilenc új művésszel nem Keresztes Attila, hanem Bessenyei István tárgyalt, ő szerződtette valamennyijüket a Harag György Társulathoz. Keresztes Attila a 2012/2013-as évadtól kezdődően nem tagja a Harag György Társulat vezetőségének és művészeti tanácsának, mivel a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának művészeti igazgatója lett.

A művészeti tanács színházi kultúránk jól ismert testülete, működése konzultatív jellegű, a jelenleg hatályban lévő törvények értelmében, összehívásáról dönteni pedig a művészeti igazgató hatásköre. Színházunk magyar tagozatán nem volt ugyan mindig művészeti tanács, az elmúlt évek során a Harag György Társulat vezetősége újra létrehozta a testületet, melyre olyan fontos döntéseket bízott, mint például az örökös tagságok megítélése, a színészeknek járó év végi díjak odaítélésének koordinálása, a műszaki díjak megítélése stb.

Színházunk új vezetése e konzultatív testület mellett két további testület felállítását is céljául tűzte ki: egy, a magyar színházi kultúrában jól ismert intézmény, az etikai bizottság (erkölcsi bíróság) és egy örökös tagokból álló konzultatív tanács létrehozását. Mindhárom konzultatív testület működését rendszeresíteni és hatékonyabbá tenni szándékozunk.

A jelenleg hatályban levő törvények alapján a vezérigazgató, azaz menedzser-igazgató egyedüli hatásköre, hogy a társulatigazgatókat kinevezze. Minden intézménynek csak egyetlen menedzser-igazgatója lehet, aki menedzseri vizsga alapján nyeri el kinevezését. Számunkra azért is érthetetlenek Maskulik úr ezzel kapcsolatos kifogásai, mivel az alig egy évvel ezelőtt különböző internetes oldalakon Maskulik Csaba a színházban kialakult helyzetről címen közölt nyilatkozatában írottak szerint ezen törvényi szabályozással akkor még ő maga is tisztában volt: „Második kép : távozik a művészeti igazgató ? ki jön helyette?(…) Versenyvizsgára lehetőség nincs - lásd közigazgatási törvényt…” !!!

Bár, amint jeleztük, szakmai kérdésekben nem szeretnénk ezen a fórumon hosszabb értekezést folytatni, az ismeretterjesztés jegyében kötelességünknek érezzük jelezni, hogy azok a színpadi formanyelvek és színházi reprezentációk, amelyekre Maskulik úr utal, illetve amelyeket kifogásol, nem írhatók le a kísérleti színház terminusával (a terminus valójában egy viszonylag pontosan körülhatárolható, alternatív színházi formát jelöl).

Az elmúlt év végén a Harag György Társulat vezetősége és teljes tagsága egy zárt körű társulati gyűlés keretében találkozott a megyei tanács elnökével, a polgármesterrel és tanácsos úrral is, mely esemény keretében a tanácsos úrnak és a fenntartó adminisztratív testületek vezetőinek valamennyi kérdésére készséggel válaszoltak az érintettek, észrevételeiket pedig a társulat valamennyi tagjával közösen vitathatták meg. Az évad lezárultával Keresztes Attila, akkori művészeti igazgató és Stier Péter menedzserigazgató hagyományos évadértékelő sajtótájékoztatót is tartottak, ahol szintén minden kérdésre készséggel válaszoltak. Mindazonáltal ezúton is felhívnánk tanácsos úr figyelmét arra, hogy az új évadban mind a menedzserigazgató személye, mind pedig a művészeti igazgató személye megváltozott, így a korábbi vezetéssel kapcsolatban most felvetett kifogásai alighanem aktualitásukat vesztették.

Az évad műsortervében szereplő, a tanácsos úr által említett darabokból készülő előadásainkat ezúton is szeretnénk minden szatmári színházszerető ember figyelmébe ajánlani, annál is inkább, mivel az említett darabok némelyike az általános műveltség fontos részét képezik: a Kurázsi mama és gyermekei például az anyaországban érettségi tétel is, míg a múltban társulatunk által is hatalmas sikerrel játszott A szabin nők elrablása című zenés bohózat a magyar klasszikus humor legkedveltebb remekei közé tartozik, Fazekas Mihály Ludas Matyijára tisztelettel ki sem térnénk.

Ami a közpénzből készülő előadások kérdését illeti, elmondhatjuk, hogy színházunk azon kevés hazai intézmények egyike, amelyeknek az önkormányzat és a megyei tanács egyetlen előadását sem támogatja külön. Az alkalmazottak fizetésén és a színház számláin, szokásos költségein túlmenően a fenntartó adminisztratív testületek — számos más önkormányzati színház működtetésétől eltérően — egyáltalán nem támogatják anyagilag az egyes produkciók létrehozását. Valamennyi előadásunk színpadra állítása önköltségen, azaz saját bevételeinkből, általunk elnyert pályázati forrásokból, kisebb részt szponzorizációból valósul meg. Saját jövedelmünk túlnyomó részét a jegy- és főleg a bérletbevételünk teszi ki.

Ezen önköltségen színpadra állított előadások létrehozásának a jegyekből, és főként bérletekből származó bevételek elengedhetetlen feltételei — éppen a fenntartó részéről érkező előadás-finanszírozás hiányában. Abból dolgozunk, amit megtermeltünk, új előadásaink költségeit korábbi előadásaink bevételeiből tudjuk finanszírozni.

Éppen ezért tartjuk kevéssé szerencsésnek, nem utolsósorban pedig rosszul időzítettnek tanácsos úr nyilatkozatát, különösen egy olyan pillanatban, amikor az elmúlt évadban felkavarodott feszültségek is épp lenyugodni látszottak, színházunk vezetése pedig elkötelezte magát a békére törekvő, szakmailag elkötelezett, egészséges munkahelyi légkör kialakítása mellett.

Társulatunkhoz kilenc új művészt szerződtettünk, visszahívtuk nagyra becsült örökös tagjainkat is, a társulat egészén belül pedig az árkok betemetése, a sajnálatos módon kialakult feszültségek feloldása érdekében tettünk lépéseket.

Ezúton is nehezményezzük, hogy tanácsos úr ahelyett, hogy azon intézmény keretében próbáljon meg választ találni kérdéseire, amelynek igazgatótanácsi tagja, egyikünket sem keresett meg kérdéseivel és kételyeivel az irodánkban, hanem az elmúlt év legrosszabb és a szatmári színjátszásra nézve legkárosabb hatású hagyományait folytatva a sajtón keresztül üzent az intézmény vezetőinek. Meggyőződésünk, hogy a jobb és aktívabb együttműködés alapja az intézményen belüli jó kommunikáció és az elkötelezett közös munka lehet, semmiképp sem a sajtón keresztül történő üzengetésre épülő, egyoldalú eszmecsere.

A fenti körülmények tükrében rendkívül destruktívnak tartunk egy ilyen, pontatlanságokat és valótlan állításokat is tartalmazó nyilatkozatot, különösen a bérletárusítás és bérletkampány időszakában. Mivel éppen azokat a hűséges bérleteseinket riaszthatja el, akiknek köszönhetően a fenntartó adminisztratív testületek helyett is képesek vagyunk magunk finanszírozni az előadásaink létrehozását. Ebben az időszakban egy ilyen hitelrontó sajtónyilatkozat nemcsak morális, de súlyos anyagi károkat is okozhat színházunknak, ezáltal pedig a szatmári színjátszás egészének is.

Bessenyei István művészeti igazgató Andrei Mihalache menedzser-igazgató

Stier Péter ügyvezető igazgató Doina Coleff főkönyvelő