Amikor régi neves politikusok életrajzát olvassuk, azt tapasztaljuk, hogy mielőtt a politikai pályára kerültek, eredményes utat jártak be különböző szakterületeken. Ma már nagyon sok olyan politikus van, aki fiatalom csöppen bele a politikai életbe, és politikusként emelkedik ki a semmiből. Nincs is tekintélyük a politikusoknak, pedig vitathatatlan tény, hogy ma már mindenről a politika dönt. Igaz, a politika ma már nem azt a feladatot látja el, mint amiért létrejött, a politikusokról kialakult vélemény megváltozása valahol érthető. Az ókori megfogalmazások szerint a demokrácia a társadalom jelentős számú szavazati joggal rendelkező tagjának a hatalmából eredő politikai rendszer egy közös területen, ahol hatalmi fékekkel és ellensúlyokkal biztosítják a társadalom jól szabályozott működését, mint például a közhatalom gyakorlóinak kizárólagos hatalomra törésének a megakadályozását, a társadalmi igazságosságot és a jóléti társadalom megvalósulását. A mai politizálás nagyon eltávolodott ezektől a gondolatoktól. „Aki politikára adja a fejét, az diabolikus erőkkel szerződik, melyek ott leselkednek minden erőszakosságban” — írja Max Weber. A politika ma már olyan viszonyrendszer, amelyben a hatalom birtokosának módja van arra, hogy rábírja a hatalmának alávetett személyeket, hogy az ő akarata szerint cselekedjenek, függetlenül attól, hogy egyetértenek-e vele.

Ha belenézünk a televízióban sugárzott politikai vitaműsorokba, az a benyomás ér bennünket, hogy olyan emberek ülnek a parlamentben, a kormányban és a közintézményekben, mint nagyon sok focimeccsen a lelátókon. Ha jobban belegondolunk, elszomorító, hogy ezek az emberek döntenek a sorsunk felett. A nagy kérdés az: hogy jutottunk ide? Mi az oka annak, hogy egyre kevesebb tisztességes és becsületes ember vállal politikai szerepet? Politikus ismerősöm panaszolta, hogy valójában a parlament tíz százalékával vannak problémák, de sajnos ezek után ítélik meg azokat is, akik szakszerűen és becsületesen végzik a dolgukat. Elgondolkodtató az is, hogy mi az oka annak, hogy a tíz százaléknak nagyobb hatása van a közvéleményre, mint a kilencvennek. Azon is el kellene gondolkodni, hogy képzett és tanult emberek miért nem mennek polgármestereknek, közalkalmazottaknak, és olyan tisztségekbe, ahova csak pártajánlással lehet eljutni. A válasz egyszerű: a politikusnak nem lehet magánvéleménye, ő csak a párt szócsöve lehet. Az egyéniség viszont nem alkalmas erre.

Elek György