Nincs béke — sem építkezési engedély — a Tisztviselőtelepen, a kispiac tervezett felújítása riadalmat okoz, a közjegyzők pedig sokszor fölöslegesen járatják a polgárokat.

Bár ténylegesen csak néhány szatmárnémeti lakos sorolta el panaszát Kereskényi Gábor polgármester tegnapi fogadóóráján, az érintett témák és gondok sokkal többeket érintenek — s az egyiknek különösen messzire, bő négy évtizedre nyúlik vissza a történelme. 1975-ben döntött úgy az akkori városvezetés, hogy négysávos utat tervez a Tisztviselőtelepre, amely egy Szamoson átívelő hídban is folytatódik, s emiatt nagyon sok magánterületre építkezési tilalmat rendeltek el, azaz a tulajdonos sem saját céljára hasznosítani, sem eladni nem tudta-tudja a tilalom alatt álló telkét. Ez a belső körgyűrű négy évtizede szerepel Szatmárnémeti Általános Rendezési Terveiben (PUG); aztán négy évvel ezelőtt az a döntés született, hogy a belső körgyűrű Aurel Vlaicu (Honvéd utca) és a Diana utca közötti szakaszát, a több évtizede PUG-ban foglalt tervet átrendezik, a tervezett négysávos utat pedig kétsávosra karcsúsítják, és végre feloldják az építkezési tilalmakat. Az ügyben több közmeghallgatás is történt, valamennyi viharos hangulatban, emelt hangú közbeszólásokkal tarkítva, ugyanis a Szigetlanka, Segesvár, Porumbeilor utcák és környékük lakói sokszor még egymással sem jutnak közös nevezőre — két dolgot kivéve: békés utcáik nyugalmát ne zavarja meg ezután sem semmiféle nagyobb átjáró forgalom, és oldódjon fel végre a 42 éve tartó építkezési tilalom. E két kívánság azonban együtt kivitelezhetetlen, ahhoz ugyanis, hogy a város új Általános Rendezési Tervéből (PUG) eltűnjön a négysávos belső körgyűrű, s feloldják az érintett területeken az építkezési tilalmat, el kell(ene) fogadni a törvényes lépéseket, azaz az új tervet, amely a régit átrendezi — ehhez azonban környezetvédelmi engedélyre van szükség. És itt megfeneklik az ügy menete: hol a tervezők nem válaszoltak elég gyorsan a környezetvédelmi ügynökségnek, hol nem volt már mit válaszoljanak, mert minden érdemleges információt megadtak, hol nem módosítottak még ezt-azt a tervekben — közben az idő telik, s bizonyos intervallumon túl ha nincs előrelépés, az ügy elévül, és kezdődhet elölről az egész procedúra. Ennek elkerülése érdekében a polgármester konzultálni fog az engedély kiadásában illetékes környezetvédelmi ügynökség vezetőjével és a város főépítészével is.

A kispiac tervezett felújítása okoz aggodalmat egy idős vállalkozónak, akinek rendezett pici boltjában három kis cég árusítja portékáját: „A cég 26 éve működik, egy bani tartozás nincs az állam felé, dolgozunk becsülettel, ez a szerencsétlen épület csak, amink van” — sorolta kétségbe esve, majd lényegesen nyugodtabban távozott Kereskényi polgármester válaszát hallva: „Akiknek van joguk az épületre, azaz az 500-as törvény értelmében teljesen legálisan vásárolták meg, s az alatta lévő területet koncesszióba kapták a várostól, azoknak nincs okuk aggodalomra. A körülbelül 4–6 hónapos, mindenkit érintő felújítást és modernizálást követően 'visszakapják' eddigi helyüket, lesz lehetőségük és módjuk folytatni a kereskedelmi tevékenységet ugyanúgy, mint eddig, de a XXI. századnak megfelelő körülmények között” — mondta a városvezető.

Területparcellázási üggyel kapcsolatban érkezett a következő panaszos, aki földterülete egy részét lányának adta ajándékba, azonban a hivatalos ügyintézés során a közjegyző urbanisztikai engedélyt igényelt — teljesen fölöslegesen, mivel a föld nem építkezési terület, s nem szükséges a parcellázáshoz ez az engedély. Mint elhangzott, sajnos nem az első eset, hogy hasonló ügyekben a közjegyzők fölöslegesen járatják az ügyfeleket, és az urbanisztikai osztályra küldik őket olyan engedélyeket igényelni, amelyekre nincs is szükség.

Szabó Kinga Mária