— Miért gondolja azt, hogy ön megfelelőbb polgármestere lenne a községnek?

— Csanáloson nőttem fel, mindig itt éltem, itt alapítottam családot, itt születtek a gyermekeink. Nekem ez jelenti az otthont, nem csak a családi ház, de ez a vidék. Itt szeretném leélni az életem, és szeretném, ha ez egy olyan hely lenne, ahol a gyerekeim is családot akarnak alapítani.
Szeretem a települést minden gondjával-bajával együtt, látom a hiányosságait Csanálosnak, de tudom, hogy lehet és érdemes is tenni ezekért. Alpolgármesterként megismertem a közigazgatási munka hátterét, és szereztem akkora tapasztalatot, amihez, ha hozzáteszem a lokálpatriotizmusom, akkor azt érzem, hogy én többre lennék képes, többet tudnék tenni a településért, ha megkapom a lehetőséget arra, hogy polgármesterként vezessem a csapatot. A szemem előtt zajlott néhány kisebb pályázat, amelyek fejlesztéseket hoztak, de a közhangulat nem a legjobb, valamiféle céltalanság jellemzi a közösséget. Elöregedő a lakosság, szükségünk lenne a fiatalok dinamikájára és arra a fejlesztő hozzáállásra, amely a legjobb kombinációt alkotja az idősebbek tapasztalatával.

— Munkakapcsolatban kellett bizonyítania eddig is, tehát ismeri a gondokat. Mik a lakosság legfájóbb, eddig még rendezetlen problémái?

— A mostani polgármesterrel is együtt tudtunk dolgozni és a tanáccsal is. Ám azt gondolom, hogy ha voltak is fejlesztések, Csanálosból többet is ki lehetne hozni. Érzem, hogy van potenciál ebben a községben, s vétek lenne ezt veszni hagyni. Bár az is nyilvánvaló, hogy ide nem elég pusztán annyi, hogy valaki korrekt módon végzi a dolgát, itt plusz erőfeszítésre van szükség. A komoly erőfeszítést kívánó problémák pedig olyanok, amelyek megoldására a lakosság régóta vár: a csatornázási rendszer kiépítése az egyik legégetőbb probléma, s úgy tűnik, ez jövő év tavaszán megoldódik. Ugyancsak problémák vannak a tulajdonjogok rendezése körül, a földek telekkönyvezése sem abban az ütemben halad, ahogy kellene.

— Közösen kellett dolgozzon a polgármesterrel, tehát közös a siker is. Ki tudna mégis emelni olyasmit, amire személy szerint ön mégis úgy tekint, mint saját megvalósításra?

— Persze, közösen kellett dolgoznunk, de az nem jelenti azt, hogy ne lehetne egy alpolgármesternek is olyan javaslata vagy területe, ahol ő ér el sikereket. Én azt gondolom, hogy az elmúlt négy évben olyan dolgok előmozdítója voltam, amelyek ha nem is látványosak, de segítettek abban, hogy a közösség elégedettebb legyen. Gondolok itt arra, hogy hatékonyabbá tettem a helyi szociális munkát, a hivatalban munkacsoportokat alakítottam ki, mediáltam a hivatal egyházakkal, oktatási intézményekkel és mezőgazdasági társulásokkal való viszonyát. Mindenki tudja, hogy különösen vidéken ezek mennyire kardinális kérdések, ha itt nem jó a kapcsolat, annak az egész község issza meg a levét, s nem elsősorban a hivatal, hanem a lakosság. Természetesen mögöttem is csapat áll, közös eredmények ezek, de arra büszke vagyok, hogy személyesen működtem közre ezek elindításában és abban is, hogy az elindult folyamat ne álljon le.

— Milyen tervei vannak arra az esetre, ha októbertől ön veszi át Csanálos irányítását?

— Továbbra is szeretném, ha a község irányításával kapcsolatos döntéseket csapatban hoznánk meg a tanáccsal, s hogy építő jellegű legyen a munkaviszonyuk a polgármesterrel. Ez lehet a garanciája annak, hogy a még ránk váró feladatokat hatékonyan és gyorsan tudjuk megoldani. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy a belső munkafolyamatokat átértékeljük, ha kell, akkor újraosszunk feladatköröket, s összességében törekedjünk a hatékonyabb munkavégzésre. Ezzel együtt nyitni kell a lakosság felé, mert ideje eltörölni az idegenkedésüket a hivatallal kapcsolatban, s elérni azt, hogy partnerként tekintsenek ránk. Hiszem azt, hogy ha átláthatóan végezzünk a munkánkat, akkor ez elérhető. Évente tartanék mind Csanáloson, mind Csanáloserdőn évértékelőt, s ez jó alkalom lenne arra is, hogy közelebbi kapcsolatot alakítsunk ki a helyi közösségekkel, meghallgassuk a panaszaikat, s így tényleg egy olyan közösség épülne, amely megfelelő irányba fejlődik. Meg akarom szüntetni a szemeteszsákos rendszert, és Mezőfényhez hasonlóan szelektív kukákat kihelyezni, hogy a hulladék gyűjtése időben és szakszerűen történhessen meg. S bár utolsó pont, de az egyik legfontosabb, hogy támogassuk a helyi vállalkozókat, akik munkahelyeket teremtenek, de ezzel együtt folyamatosan nyissunk az újak felé is, mert ők a garanciái annak, hogy a fiatalok maradni tudjanak, és Csanálos fejlődni tudjon.

— Milyen a kapcsolatuk a megyei tanáccsal?

— A fejlődés a községek esetében sem történhet meg magányos farkasként. Szükség van a megyei tanácsra s egy olyan vezetőségre, amilyennel az elmúlt négy évben is együtt tudtunk dolgozni, amelyik munkája felé elismeréssel tudunk adózni, mert láthatóan fejlődik a megye. Aszfaltozás előtt áll a Csanálos és a Kálmánd közötti megyei útszakasz, ami számunkra kiemelten fontos, de minden más területen is sikeres az együttműködésünk, köszönhetően annak, hogy gördülékeny az ügyintézés a község és a Pataki Csaba vezette megyei tanács között. Mindenki, aki szereti a stabilitást, azt kívánja, hogy ne szakadjon meg ez a munka, mert jó érzés azt látni, hogy valakit érdekel a sorsunk, annyira, hogy személyesen is ellenőrzi a munkálatok haladását, és biztos vagyok benne, hogy ezt nem csak a mi esetünkben teszi meg. (X)