Sorban nyílnak a plázák és bevásárlóközpontok Szatmárnémetiben, valami azonban nincs rendben a jelenség körül. Vegyük számba először is, hogy hányadán állunk. Van egy frissen megnyílt Shopping Plázánk a Golescu-híd lábánál, a Szamos baloldalán egy Interexből lett Profink, egy Billánk, egy Kauflandunk, egy Praktikerünk és egy Auchanunk. Hamarosan nyit a Dedeman, lesz Megamall is, szomszédságában egy Lidl-lel ezen az oldalon, a folyón túl nyit nemsokára egy második Kaufland (később bevásárlóudvara is lesz) és ezen az oldalon is ott egy Lidl a Rodnei utcán. Ez mind nagyon szép és jó, de nézzük már meg, hogy hogyan reagált ennyi beruházás létrejöttére a városvezetés. Sehogy! Mert ugye minden hatásnak van ellenhatása, ennyi új vállalkozás nem csak bevételt hoz a városkasszába, de megváltoztatja például a forgalmi viszonyokat is, amire meg nagyon kevés annyit reagálni, hogy körforgalmat építünk a megnyíló bolt elé, létrehozunk egy új sávot a be- és kikanyarodók számára, vagy egyirányúsítunk, változtatunk a buszmenetrenden. Jól kivehető, hogy a központi, forgalmas városrészre összpontosítanak a kereskedők, illetve a sűrűn lakott bal parti városrészre. Azt megértem, hogy egy ilyen jellegű beruházásra nincs az a polgármester, amelyik nemet merne mondani, de mi lett volna, ha olyan városrészekre terelték volna ezeket a cégeket, ahol nem ekkora a zsúfoltság?

A egyre-másra nyíló üzletek és az ezt külső megfigyelőként tudomásul vevő közigazgatás viszonya azt mutatja, hogy ahogy az állam-, úgy a városigazgatás sem tudja felvenni a versenyt az egyének és az üzleti szféra fejlődésével. Merthogy míg az egyik oldalon — ahol a magánszféra áll —, szemmel látható a fejlődés, addig a másik oldalon — ahol meg a közigazgatás —, ezzel nem tudják felvenni a versenyt, a jelenségre nem tudnak megfelelően reagálni. Merthogy nemcsak az új cégeknél létrejött munkahelyekből származó bevételt, meg a beépített terület utáni magasabb ingatlanadót kellene ám zsebre vágnia a városnak, de reagálnia is kellene az új helyzetre és az infrastruktúra fejlesztésével felfejlődni az éppen aktuális körülményekhez. Nem csak bevételezni kellene, de költeni is arra, hogy száz, úton lévő autós közül ne csak az a tíz örüljön, hogy van hol elköltenie a pénzét, aki épp bevásárolni megy, hanem az a másik kilencven is, amelyik nem plázába tart, csak épp szeretne munka után hazajutni. És itt nem az utak aszfaltozására gondolok, amit kötelessége elvégezni egy polgármesternek ha van pláza, ha nincs, hanem arra, hogy ha a megkapja a bevásárlóközpont az engedélyt a nyitáshoz és az üzemeléshez, akkor ahhoz nőjön fel a város is olyanformán, hogy infrastrukturálisan oda fejleszti a környéket, hogy a nyitás ne befolyásolja hátrányosan az addig megszokott életvitelt.

Princz Csaba