Győri Sánta Kinga nagybányai születésű képzőművész, 1998-ban végezte a kolozsvári Képzőművészeti Akadémiát és szobrász férjével Nagybányán telepedett le, ahol mindketten jelentős szerepet vállaltak a kortárs művészeti élet szervezésében, fellendítésében, de ugyanakkor a tanításban is, hiszen ezeknek a munkáknak a szerzője elkötelezett művészetpedagógus.

Nemrég avattuk Nagybánya központjában az iskolaalapítók szoborcsoportját, és ennek kapcsán óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy ezek a kiváló művészek alkotásaikkal, hitükkel, egész életútjukkal mit üzennek a mának?
Mert azt végképp nem üzenték tevékenyégükkel életükben sem, hogy hozzájuk hasonlóan kell festeni még 80-100 múlva is. Ennek ellenére sokan a mai napig úgy gondolják, hogy azok az iskola hagyományainak az igazi őrzői, tovább vivői, aki Ferenczihez, Thormához, Mikolához hasonló stílusban, a klasszikus, jól bejáratott témákat festik. A mai napig gyakran találkozom Magyarországon is azzal a tévhittel, hogy ha Nagybányáról jöttél és a Virághegyet, a Zazar-partot és a református templomot fested, akkor a szabadiskola hagyományainak ápolója, folytatója vagy. Hát nem! Egyáltalán nem erről van szó!

A telepen dolgozó művészek munkáit a sokszínűség, a tematikai változatosság és az újító bátorság jellemezte. Ziffer Hollósy tanítványa is volt, tisztelete a mesterét, de nem akart hozzá hasonlóan dolgozni. A szatmári Pirk János, amikor megtudja, hogy Thorma, az Aradi vértanúk szerzője Nagybányán korrigál, rohant Nagybányára, hogy tőle tanuljon. Sohasem festett úgy, mint Thorma, akinek elsősorban a szakmai tudását, a bátorságát, a művészethez való viszonyát csodálta. Ferenczy Károlynak és Fialka Olgának három gyermeke volt: Valér, Béni és Noémi. Valér – aki kezdetben a nagy reménység – az apja nyomdokaiban jár, és e miatt nem jutott messzire. Béni és Noémi egyéniségek, a saját útjukon haladnak, ezért jelentős életművet hoztak létre mindketten.

Ugyanaz a tematikai változatosság, újító bátorság, korszerűség jellemezi Győri Sánta Kinga munkáit is. És még valami, a szakmai, technikai igényesség, ahol a szabadiskola tanárai, mesterei sem kötöttek soha kompromisszumokat. Egy felsorolásban, amely a szabadiskola értékeinek, hagyományainak mai őrzőit veszi számba, feltétlenül ott van a helye. Nem árulom el, hogy szerintem kik maradnának ki végérvényesen, erre a kevés időre nem gyűjtök ellenségeket.

Hálás vagyok Kingának azért, mert nem a nagybányai hagyományok morzsáin rágódva építkezik, hanem biztos szakmai, technikai alapokon a legbensőbb érzéseit, hangulatait osztja meg velünk.  Ennek kiváló példája a Pipacsok sorozat. Ez egy nagyon bátor, egyedi vállalkozás, amelyben, mint legtöbb alkotásában egyszerű, kifinomult eszközökkel vall érzékenységről, kiszolgáltatottságról, konok dacról, zárkózottságról, nyitásról és a langy fuvallatok okozta bódító rezdülésekről. Mesterien modulált, játékos, áttetsző, kecses felületekkel hozza tudomásunkra mindezt úgy, hogy különösebb erőfeszítések nélkül elkerüli még az ismétlésnek a látszatát is. A megértésükhöz, befogadásukhoz nincs szükség magas szintű művészetelméleti vagy művészettörténeti ismeretekre, elég, ha pár percre elképzeljük, hogy mi is vörös szirmos, telt magházú vadvirágok vagyunk, akiket vékony szárakon lebegtet a langyos fuvallat, és akik a nekik szánt rövid idő alatt élnek át örömöt, bánatot, magányt összetartozást, elmúlást, mindent.

Az Angyalok sorozat főszereplői az Isten segítői, küldöttei, akik olykor könnyedén, súlytalanul lebegnek, tele energiával, olykor félnek vagy menekülnek a váratlan feladathalmaz elől. Szépek, kifejezők ezek a munkák, és mivel a művészet is az angyalok nyelvén szól hozzánk, akár önvallomásoknak is tekinthetőek, de nem szeretnék ilyen messzire menni a megállapításokkal, mert most is úgy gondolom, hogy a műalkotások, ha kellően nyitottak vagyunk, közvetlen módon hatnak ránk. Művészettörténeti tanulmányaim, európai útjaim során nagyon sok hagyományos és rendhagyó angyalábrázolást láttam, minden művész másként közelített a kerubok, a szeráfok, a harcos, védő, isteni üzenetet közvetítő angyalok világához, valamennyi közül úgy érzem, az itt látható angyalok a legemberibb teremtmények.

Nem vagyok az erőltetett besorolások híve, nem állapítom meg, hogy Győri Sánta Kinga alkotásai realisták, szürrealisták, szimbolisták, de azt határozottan állíthatom, hogy a szabadiskola legjobb hagyományait követik: bátrak, egyediek, korszerűek, magas szakmai színvonalat képviselnek és mentesek minden igazodástól, megalkuvástól, tetszeni akarástól.
 
A tárlat június 9-én, 18. órakor nyílik a nagybányai Teleki Magyar Házban

Muhi Sándor 

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!