Nagykárolyban megkoszorúzták Petőfi Sándor szobrát.

Tegnap Petőfi Sándor eltűnésének 165. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget szervezett a Nagykárolyi Kulturális Igazgatóság és a Nagykárolyi Városi Könyvtár. Poósz Lóránd, az igazgatóság referense Petőfi Sándor életének utolsó momentumait idézte fel. A forradalmár költő eltűnésének és halálának körülményei százhatvanöt év alatt sem tisztázódtak. A fehéregyházi csatában látták utoljára, az Ispán-kútnál felállított emlékmű eltűnésének jelképe, de ma már egyre többen próbálják megcáfolni azt a mítoszt, ami százötven év alatt kialakult. Petőfi Sándor élete és költészete egy soha ki nem alvó mécses a magyarság számára. Már maga Bem tábornok is látta, hogy nem egy tökéletes katona, de szabadságvágya legyőzhetetlen. Verseiből a szabadság iránti hit, a meg nem alkuvás ereje sugárzik, nem hiába nevezik lánglelkű forradalmárnak. Nagykároly az egyik legismertebb Petőfi-emlékhely, hiszen itt ismerkedett meg Szendrey Júliával, itt kezdte el írni azokat a verseket, amelyeket mindmáig a magyar szerelmi líra legszebb alkotásaiként tartanak számon. A nagykárolyiak egyik büszkesége a Petőfi-szobor, ami a város központját ékesíti. A nagykárolyi fiatalok rendszeresen tartanak megemlékezéseket a szobor mellett, éltetve ezzel a Petőfi-kultuszt. Poósz Lóránd beszéde után Vitéz Júlia szavalta el Petőfi Sándor A költészet és a Szívem című verseit. A szavalatokat koszorúzás követte, végül a résztvevők rövid beszélgetés keretében idézték fel olvasmányélményeiket.

Elek György