Először Varga Szilárd Csaba iskolalelkész szólt a jelenlévőkhöz, aki az igei köszöntőjében arról szólt, hogy Isten iránti hálával kell megállni minden ilyen ünnepi alkalmon. A közös elcsendesedés után Póti Eduárd János iskolaigazgató üdvözölte a szülőket, nagyszülőket és gyerekeket. Az esemény témájához igazodva, a népmesék jellemformáló és nevelő hatásáról beszélt, mert a próbákat az életben is teljesíteni kell.
A Picuravató nem kifejezetten azt jelenti, hogy ezt követően az ötödikesek igazi refisek lesznek, hisz eddig is azok voltak. Sokkal inkább azt fejezi ki, hogy egy megmérettetésen már túljutottak, ám ezután egy nagyobbra kell készülni. A beszéde végén az igazgató áldást kívánt a diákoknak és családjuknak, továbbá megköszönte a szülőknek azt a bizalmat, amivel a Szatmárnémeti Református Gimnáziumba irányították a gyermekeiket.

Az ötödikesek osztályfőnöke, Erdei Árva Erika a következő sorokkal köszöntötte az egybegyűlteket: „A gyerekekből kiskamaszok lettek. Egyszer az önállósági vágytól vezérelve kirántják a kezüket a szülők kezéből, mert kínosnak érzik, aztán ismét alig várják, hogy a szerető karok között legyenek. Elkezdődött a se veled, se nélküled életszakasz, amikor a szülőknek nagyon nehéz eldönteni, hogy mikor kell szorítani és mikor elengedni. De ilyen az élet útja, és ilyennek is kell lennie. Így van ez rendjén.

Nagyon fontos, hogy a gyerekek ebben a változékony korszakban olyan közösségre találjanak, amely befogadó és értékőrző. Ez teszi igazán ünnepélyessé a Picuravatót. A hatodikosok egy évvel ezelőtt megtapasztalták az iskolai közösség befogadó szeretetét, ma pedig értékként adják ezt tovább nekünk. Teszik mindezt azért, mert az iskola nemcsak egy intézmény, ami a tárgyi tudás növelését szolgálja, hanem egy hely, ahol a diákok életre szóló barátságot kötnek, élményeket gyűjtenek, konfliktusokat kezelnek, és megtapasztalják a közös munka nagyszerű eredményeit. Ez utóbbinak a gyümölcse a mai előadás, amely jól tükrözi, hogy egyenként ezek a fiatalok nagyon ügyesek, de együtt szenzációsak”.

A továbbiakban sor került az ötödik osztályos diákok műsorára, amelyben előadták Petőfi Sándor János vitézének átdolgozott változatát, ezzel is tisztelegve a 200 éve szültetett költő előtt. A gyerekek valóban szenzációsak voltak. A zenés, játékos, szórakoztató összeállítást gyakori hahotázással fogadta, s végül vastapssal jutalmazta a közönség.

Az előadás után Apjok-Kun Noémi, a hatodikosok osztályfőnöke szólt a kicsikhez és nagyokhoz egyaránt. „Tavaly mi voltunk picurok, tavaly én voltam az ötödikes oszi néni, most pedig immár eljött az idő, hogy az én osztályom avathatja igazi refis gimnazista diákokká a mai ünnepelteket. A megnevezés, Picuravató, valami olyat hordoz magában, hogy kicsik ezek a gyerekek…  mégis ma azért vagyunk itt, mert igenis nagyok lettek, megnőttek ezek a kis refisek és egy újabb mérföldkőhöz értek kis életükben. Már nem a tanító néni az egyedüli, akihez fordulhatnak, ha gondjuk van, hanem számos tanár is azon fáradozik, hogy ők jól érezzék magukat ebben az iskolában és, hogy ne unatkozzanak.

Azt kívánom, hogy a mai ünnepelteknek is mindig legyenek kérdéseik, mindig akarjanak kíváncsian megtudni mindent az őket körülvevő világról. Önöknek pedig, kedves szülők, nagyszülők, rokonok és ismerősök,  azt kívánom, hogy mindig nyújtsanak támaszt ezeknek a gyerekeknek a világ megismeréséhez vezető úton. Mi, a Református Gimnázium munkaközössége azon vagyunk, hogy szeretettel, szeretetre neveléssel kitárjuk a világot a gyermekek előtt és elindítsuk őket az élet nehézségekkel, de örömökkel és szépségekkel teli útján. Én ehhez kívánok sok sikert az oszi néninek és a kedves szülőknek egyaránt!”.

A hatodikosok bemutatták Petőfi Anyám tyúkja című költeményét és a Befordultam a konyhára című versének megzenésített változatát. Továbbá előadták Lackfi János Anyám tyúkja, hunglish változat és az Apám kakasa című verseket. Zárásul személyre szabott ajándékként elénekeltek egy általuk átírt Petőfi verset, és átadtak egy közös csoportképet. Majd sor került az ünnepélyes beavatásra, amelyen a hatodikos diákok egyenként, a lovaggá ütés mozdulataival, köszöntötték egy-egy ötödikes társukat.

Végül a diákok virággal, vagy egy üveg borral ajándékozták meg az iskola vezetőségét és Higyed Gyöngyi zenetanárnőt, aki jelentősen kivette a részét a két osztály felkészítésében. Nem feledkeztek meg Pándi Beáta tanítónőről sem, aki öt éven át szeretettel nevelte, tanította, formálta a picurokat.

Az esemény közös szeretetvendégséggel zárult.

Rácz Ervin

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!