Örömmel hallom, hogy fiatal ismerőseim közül nagyon sokan sikeresen felvételiznek egyetemekre és főiskolákra. Mindig azt tartom, hogy az igazi öröm az, amit megosztunk másokkal és amit mások megosztanak velünk. Éppen ezért jó, ha közösen tudunk örülni annak, hogy fiatal ismerőseink számára kinyílt az út, hogy tanárok, mérnökök, orvosok, lelkipásztorok stb. legyenek.

A másik oldalról elfog a félelem és a kétségbeesés, amikor azt hallom, hogy gyakran nem azok jutnak be elsőkként, akik gyermek- és fiatal éveik nagy részét a tanulással töltötték el, hanem azok, akiknek jók a kapcsolataik, vagy éppen a szüleik tudnak olyan anyagi áldozatokat hozni, hogy gyerekük pénzért jusson be az egyetemre, pénzért vizsgázzon sikeresen, majd pénzért kapjon egyetemi diplomát. Amikor ilyeneket hallunk, annyit tehetünk, hogy megbotránkozunk, de változtatni a helyzeten nem tudunk, azoknak pedig, akik tudnának, nem érdekük, mert ők is a korrupcióból élnek.

Ma már ott tartunk, hogy ha egy cég szakembereket keres, nem talál, mert a legtöbben informatikát végeznek, de egy komolyabb munkafolyamatban nem vehetnek részt, mert habár a számítógépet tökéletesen tudják kezelni, de modern gépeknek a közelébe se mennek, mert a munka nem méltó számukra. Nagy divat a közgazdasági egyetem is, ilyen diplomákkal már Szamost lehetne rekeszteni, de ha valahol közgazdászt keresnek, akkor csak olyanok jelentkeznek, akiknek van ugyan diplomájuk, de nincs hozzá tudásuk. Ami a legszomorúbb, hogy két olyan fontos ágazatban, mint a tanügy és az egészségügy, nagy problémák vannak. Pedagógusnak már nagyon kevesen mennek, ezek között pedig alig vannak olyanok, akik munkájukat hivatásként élik meg. Hogy milyen tudással rendelkeznek — amit át kellene adni —, azt bizonyítják a tanári vizsgák eredményei. Ami pedig végképp megdöbbentő, az az, hogy már az orvosira is be lehet jutni pénzért, és pénzért lehet vásárolni diplomát. Nemrég történt, hogy az egyik ismerősömet olyan diagnózis alapján akarták megműteni, amiről később kiderült, hogy nem létezik. Hirtelen arra gondolhatunk, hogy olyan ez, mintha az ablakos betörné az ablaküveget, hogy legyen munkája.

Ma már könnyebb egyetemi diplomát szerezni, mint mesterséget tanulni egy szakmunkásképzőn. Akinek nem sikerül Romániában, az elmegy Magyarországra. Arra is van lehetőség, hogy egyetemi tanulmányai során külföldön is tapasztalatot szerezzen; azt nem mondhatjuk, hogy külföldön gazdagítsa ismereteit, mert egy nemrég készült felmérés szerint a külföldön töltött félévek csak arra jók, hogy a diák ne hat év alatt végezzen el egy egyetemet, hanem kinyújthassa azt akár tíz évre is.

Említettem, hogy lelkipásztorok is lesznek, lehetnek fiataljainkból. Ők azok, akiknél lényegében nem a diploma számít, hanem a hit, az elkötelezettség, a szolgálatkészség… Higgyük, hogy ők még tudnak segíteni a világon, az embereken, hitet tudnak adni azoknak, akik pénzért vásárolják a diplomájukat.

Elek György