Számos olyan kémiai anyag vesz minket körbe használati tárgyainkban, belső tereink berendezéseiben, az élelmiszerekben vagy akár a levegőben is, amelyek káros hatással lehetnek egészségünkre. Ezek általában kis mennyiségben fordulnak elő, és elsősorban hosszú távon fejtik ki hatásukat. Gondos odafigyeléssel azonban csökkenthetjük a szervezetbe kerülésük mértékét. A HBM4EU nevű uniós projekt keretében különböző tájékoztató anyagokkal kívánják felhívni az európai lakosság figyelmét a káros anyagokra, illetve segíteni kívánnak ezek elkerülésében — legutóbb a mikotoxinokról közöltek hasznos információkat, amelyeket olvasóinkkal is megosztunk.
A mikotoxinok olyan vegyületek, melyeket különböző penészgombák termelnek. A penészgombák jó alkalmazkodóképességük következtében bárhol előfordulhatnak a természetben, illetve mesterséges környezetben is. Létfolyamataik fenntartásához különböző vegyületeket állítanak elő, melyek egy része hasznos (pl.: antibiotikum), míg számos közülük káros egészségügyi hatással bír. Ez utóbbiak a mikotoxinok, melyek között vannak vese- és májkárosítók, sejt-, illetve idegmérgek, rákkeltő hatású vegyületek, illetve hormonháztartást zavaró vegyületek. Egyesek mutagén és immunszuppresszív biológiai hatásokat válthatnak ki.
Jelenleg több mint 400 mikotoxint ismerünk, melyek közül kevesebb mint 20 toxin rendelkezik kiemelkedő humán- és állategészségügyi jelentőséggel. Ezek közül a legfontosabbak az aflatoxinok, az ochratoxin A, a fumonizinek (pl.: fumonizin B1), a trichotecének (pl.: deoxynivaleon), valamint a zearalenon. E vegyületeket főként az Aspergillus, Penicillium és Fusarium gombanemzetség tagjai termelik.
Ezek a gombák leggyakrabban a gabonaféléken, főként búzán, rozson és kukoricán találhatók meg. A penészgombák részben már a termőterületen (szántóföldi penészek), részben pedig a tárolás során fertőzhetik meg a növényeket. Mivel a mikotoxinok legnagyobb mennyiségben a héjuktól, magburkuktól meg nem fosztott gabonákban találhatók, főként a teljes kiőrlésű kenyérfélékben, péktermékekben, müzlikben, gabonapelyhekben, tésztákban fordulhatnak elő jelentősebb mennyiségben. Emellett megtalálhatók gyümölcsalapú italokban, sörben, kávéban és számos kedvelt nassolnivalóban (pl.: aszalt gyümölcsök, dió, mogyoró, pisztácia, mandula). Mivel e vegyületek nagyon ellenállók különböző környezeti hatásokkal szemben (pl.: hőhatás), ezért a különböző élelmiszer-feldolgozási eljárásokkal szemben is ellenállók. Fogyasztásuk esetén felhalmozódhatnak a szervezetben.
Penészes kenyeret nem „mentünk”
Az Európai Unióban a mikotoxinok élelmiszerekben való maximális koncentrációjára vonatkozóan szabályozás van érvényben. A különböző élelmiszerekben megengedett koncentrációk hatása azonban összeadódhat a szervezetben, és a becslések szerint a kisgyermekek és a serdülők körében az étrendi bevitel gyakran meghaladja az eltűrhető napi bevitelt.
A veszélyeztetett korcsoportokba (0–5 éves korosztály, 70 év fölöttiek) tartozó személyeknek, kismamáknak, illetve különböző, az immunrendszert is gyengítő krónikus betegségekben szenvedőknek érdemes odafigyelniük, hogy ellenőrzött forrásból származó gabonaféléket fogyasszanak. Fejlődésben lévő kisiskolásoknak, fiataloknak sem tanácsos túlzásba vinni a teljes kiőrlésű péktermékek, müzlik fogyasztását.
Abban az esetben, ha a tárolt élelmiszereinken megjelenik a penész, azokat azonnal csomagoljuk be és távolítsuk el lakásunkból! Szigorúan kerülendő az élelmiszer „megmentése” a látható penészgomba eltávolításával, a gomba apró, láthatatlan fonalaival ekkorra már az egész terméket behálózta. Fontos megemlíteni, hogy a mikotoxint esetlegesen termelő penészgombák nemcsak élelmiszereinkben, hanem akár az otthonainkban is előfordulhatnak. Számos esetben találkozhatunk penészgombákkal épületek belső falain, fürdőszobáinkban, illetve különböző háztartási vizes berendezéseinkben egyaránt. Az e gombák által termelt mikotoxinok többnyire csak elhanyagolható mennyiségben jutnak a levegőbe, és a legtöbb esetben nem okoznak jelentős egészségügyi kockázatot. Azonban a mikotoxinok mellett egyéb illékony szerves vegyületeket is termelhetnek a penészgombák, melyek koncentrációja a zárt térben feldúsulhat, és légúti irritációt okozhatnak. További kockázatot jelent, hogy egy-egy gombatelep akár több milliárd allergén spórát termel és bocsát ki a levegőbe. E gombaspórák allergiát, súlyosabb esetben asztmát okozhatnak.
Ezen veszélyek elkerülése érdekében mindig oda kell figyelni a belső téri penészgombák megjelenésére, a megjelenés okaira (pl.: beázás, túlzottan magas belső téri páratartalom), továbbá szakszerű eltávolítására, mely súlyosabb esetekben szakember segítségét igényli.
Bumbuluţ Krisztina