A lázári ünnepségeknek ez alkalommal nem az iskola, hanem a református templom adott otthont.

Teljesen megtöltötte a kis lázári református templomot a 169 évvel ezelőtti, március tizenötödikei eseményekre emlékezni összegyűlt közönség, a tiszteletes üdvözölte a szervezők kezdeményezését. Képíró Gyula lelkipásztor abbéli véleményének adott hangot, hogy egy ilyen horderejű eseménynek sokkal inkább ad tekintélyt, ha az egy templom falai között zajlik, de nem felejtette el hozzátenni, hasonló jó választás lett volna egy másik felekezet temploma is, hiszen a március tizenötödikei eseményekre emlékezni felekezettől függetlenül a keresztény magyarság közös ügye.

Itt mondta el ünnepi beszédét Lengyel István polgármester, aki arra hívta fel a hallgatóság figyelmét a márciusi ifjak példaértékű tetteiről beszélve, hogy alkotnia kell és gyarapodnia vagy a szabadságért harcolnia annak, aki hasznos tagja akar lenni nemzetének. A ma emberének és elöljáróinak a szabadságharca 28 éve folyamatosan zajlik, mutatott rá Lengyel, azért, mert továbbra is szélsőségektől mentes cél jobb és szabadabb életet biztosítani minden magyar számára.

A szavalatokkal és szólóban előadott dalokkal színesített hangulatos műsorról a lázári Petőfi Sándor iskola diákközösségének tagjai gondoskodtak, a résztvevőkkel közösen énekelték el Vörösmarty Mihály Szózatát, majd Kölcsey Ferenc Himnuszát is. A templomban megtartott ünnepi műsor után, ahogyan Nagypeleskén is, megkoszorúzták a forradalmár költő emlékművét, a Petőfi Sándorról elnevezett iskola udvarán álló emlékmű talapzatára számtalan koszorú került.

Princz Csaba