Sok hátrányos helyzetű vidéki fiatal nem végzi el a kötelező 10 osztályt, így csekély esélye van arra, hogy elhelyezkedjen a munkaerőpiacon. A Szatmár megyei magán- és közszféra meghatározó szereplői közös akciótervet dolgoznak ki a probléma megoldására.

A Szatmár megyei gazdasági szektor, a tanügy, a civil szervezetek és a roma kisebbség képviselői ültek egy asztalhoz a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet meghívására, az általa megszervezett workshop keretében, hogy helyi megoldásokat keressenek a helyi problémákra.

Fülöp Orsolya projektkoordinátor és Román János Caritas-vezérigazgató köszöntötte a résztvevőket, majd a workshop moderátora, Claudia Macaria vázolta az esemény megszervezésének kontextusát.

A workshopra „A szatmári és máramarosi régióban élő romák és más szociálisan hátrányos helyzetű csoportok életkörülményeinek javítása” elnevezésű projekt keretében került sor. A 2014-ben indult és idén véget érő projekt kezdeményezője a Svájci Caritas, gyakorlatba ültetője a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet, a kolozsvári Roma Közösségek Erőforrásközpontjával (RKEK) együttműködésben. Az első években a projekt az erdődi, túrterebesi és nagybányai roma közösségek felzárkóztatására összpontosított nevelési, közösségfejlesztési és egészségügyi programok által. A 2018-as projektextenzió révén 10 újabb Szatmár megyei vidéki településen élő, hátrányos helyzetű közösség is célcsoporttá vált. A projektben érintett közösségekkel való munka során a Caritas és az RKEK szakemberei azt tapasztalták, hogy aggasztóan nagy azoknak a fiataloknak a száma, akik a 8. osztály elvégzése után nem tudják folytatni tanulmányaikat, nem végzik el a kötelező 10 osztályt, ezáltal pedig csekély az esélyük arra, hogy elhelyezkedjenek a munkaerőpiacon — foglalta össze a workshop előzményeit a moderátor.

A találkozó megszervezésének célja az volt, hogy megteremtese egy párbeszédzóna feltételeit a tanügyi rendszer, az üzleti szféra és a civil szervezetek között, hogy közösen konkrét megoldásokat találjanak ennek a helyzetnek a javítására. Az esemény hosszú távú célja, hogy a jelenlévők a továbbiakban is rendszeresen találkozzanak, és megoldásokat keressenek a hátrányos helyzetű közösségekből jövő fiatalok segítésére, támogatására, a munkaerőpiacon való sikeres elhelyezkedésük érdekében — tájékoztatott Claudia Macaria.

Ezt követően Stephan Müller társadalmibefogadás-szakértő EU-s és romániai kontextusba helyezte a workshop témáját. Elmondása szerint az Európai Unió tagországaiban a roma fiatalok oktatása, képzése, a munkaerőpiacon való elhelyezkedésére vonatkozó statisztikai adatok katasztrofálisak. Egy EU-s felmérés szerint a 16–24 év közötti romák 63%-a nem részesül oktatásban, képzésben, nincs alkalmazásban. Romániában a lakosság rohamos elöregedésének következtében 2040-re előreláthatóan a jelenlegi 17-ről 28%-ra nő a 65 év fölöttiek aránya, ami azt jelenti, hogy a dolgozó réteg aránya tovább csökken. Ha tekintetbe vesszük az 1,8 millió Romániában élő romát és azt, hogy a munka területén 20%-ot tesz ki az új roma munkaerő, akkor világossá válik, hogy a romák társadalmi befogadása gazdasági növekedéshez vezet, és hozzájárul a nyugdíjak és a szociális szolgáltatások finanszírozásához. Romániában a roma inklúzió makroökonómiai szükség — hangsúlyozta Stephan Müller, aki úgy véli, hogy az állami, a gazdasági, valamint a civil szektor együttműködése által a jelenlegi helyzet javítható, és probléma helyett lehetőségként tekinthető.

Tanulmány a Szatmár megyei helyzet felmérésére

Az EU-s és romániai helyzet ismertetése után Dezső Júlia szociológus konkrét, aktuális Szatmár megyei helyzetet vázolt a projekt keretében elkészített tanulmány bemutatása által. „Ez a kutatás azért érdekes, mert vidéken készült, olyan családok és fiatalok körében, akiket a statisztikákban nem nagyon találunk meg, már csak azért sem, mert ők kimaradtak az iskolai nyilvántartásból, hiszen nem járnak iskolába, bár még iskolakötelesek. Romániában a 10 osztály a kötelező, de a roma közösségekben 10-ből 7 gyerek nem végzi el a kötelező tanulmányokat” — mutatott rá Dezső Júlia. A tanulmány három kérdést vizsgál: miért nem tanulnak tovább a hátrányos helyzetű vidéki fiatalok, továbbá amennyiben valaki közülük folytatja tanulmányait, azt minek köszönhetően teszi, valamint azt, hogyan helyezkednek el vagy miért nem ezek a fiatalok a munkaerőpiacon. A tanulmány 58 egyéni interjút tartalmaz, amelyeket fiatalokkal, szülőkkel/nevelőkkel, tanárokkal és munkaadókkal készítettek, hogy minél több szemszögből, minél részletesebb rálátást nyújtsanak a problémára. Az interjúk 13 Szatmár megyei településen készültek, amelyek a Caritas-projektben is érintettek: Szatmárnémeti, Szatmárudvari, Túrterebes, Mikola, Erdőd, Szakasz, Magyargéres, Krasznamihályfalva, Ákos, Érszakácsi, Tasnád, Mezőterem, Nagykároly. A tanulmány az aktuális helyzetet térképezi fel — hangsúlyozta a szakember —, ami lehetővé teszi a tények alapján való hatékony beavatkozás megtervezését és gyakorlatba ültetését a Szatmár megyei magán- és közszféra szereplői számára.

A tanulmány román nyelven minden érdeklődő számára hozzáférhető a www.caritas-satumare.ro honlapon, a „Letölthető anyagok” menüpont alatt. A tanulmány eredményeinek ismertetése után csoportmunka következett. A résztvevők két témát gondoltak végig: mitől lesz sikeres a szakmai képzés, illetve mi tehető helyi szinten az aktuális helyzet javítása érdekében. Az egyes csoportok a többieknek is bemutatták a megfogalmazott ötleteket és javaslatokat, amelyeket aztán együtt meg is beszéltek.

Folytatás közös erővel

A Svájci Caritast képviselő Thomas Hackl így foglalta össze a workshop konklúzióját: „Jó úton haladunk, mivel közös célkitűzések fogalmazódtak meg. Amikor mindannyian, a tanügy, a cégek, a civil szervezetek ugyanoda szeretnének eljutni, amikor közös a cél, akkor nagy esély van arra, hogy el is érjük azt. Nagyon sok teendő vár ránk (…), de amit itt felvázoltunk, az a helyi szinten rendelkezésre álló forrásokkal megvalósíthatónak tűnik.” A szakértő hozzátette még, hogy a svájci alapokból finanszírozott projekt 5 éves időtartama alatt a Caritas nagyon sok anyagi és emberi erőforrást fordított olyan problémák megoldására, amelyek az egész társadalmat érintik, és valójában egy civil szervezet saját erőforrásaiból ez a folyamat nem fenntartható. A projekt keretében szerzett tapasztalat viszont hasznos lehet a folyamat folytatásában — véli Thomas Hackl —, de csak közös erővel: a tanügy, az önkormányzat, a cégek, a civil szervezetek összefogása, közös akcióterv kidolgozása által. A Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet ebben az együttműködésben a facilitátor szerepét tudja vállalni — mondta a szakember. Román János, a szervezet vezérigazgatója megerősítette Thomas Hackl szavait, biztosítva az egybegyűlteket, hogy a Caritas nyitott az együttműködésre.