„A Szatmár Megyei Törvényszéken jelen pillanatban hét bírói tisztség nincs betöltve — ami mindeddig példa nélküli helyzetnek számít az intézmény történelmében, és a megoldás sem körvonalazódik, ugyanis a törvényszék fennhatósága alá tartozó bíróságokon tevékenykedő bírák mindegyike kevesebb mint három éve dolgozik, így a hatályos törvények értelmében nem lehet (törvényszéki ítélethozatalra) előléptetni őket. Ráadásul taláros testületünk a továbbiakban is fogyatkozni fog, ugyanis két bíró kollégánk májusban öregségi nyugdíjba vonul” — fogalmaz az igazságügyi intézmény évértékelőjében Felix Cardonel Mureşan törvényszéki elnök, aki Nilda Preda-Târnoveanu bíró tavaly február végi nyugdíjba vonulását követően vette át a tisztséget. Hasonló ítélethozói hiánnyal küszködnek a törvényszék fennhatósága alá tartozó bíróságokon is: Szatmárnémetiben a 22-ből négy, Nagykárolyban a hatból kettő, Avasfelsőfaluban a négyből egy bírói tisztség nincs betöltve, míg írnokokból, apródokból és egyéb, úgynevezett „kisegítő személyzetből” teljes a lefedettség.

Mint az összesítésből kiderült, tavaly a törvényszék bírái összesen 33 855 ügyet tárgyaltak, ezekből 9369 ügy még az előző évekből maradt meg, míg 24 486 újnak számított, ítélet pedig 24 889 esetben született, s december utolsó napján 8966 ügy maradt lezáratlan, beleértve 745 felfüggesztett esetet is — ezek a számok ugyanakkor azt is jelzik, hogy tavaly 2792 üggyel kevesebb került a taláros testület elé, mint egy évvel korábban.

A Szatmárnémeti, a Nagykárolyi és az Avasfelsőfalui Bíróság bírói tavaly összesen 26 631 ügyet tárgyaltak, ezekből 6623 ügy még az előző évekből maradt meg, 20 008 eset pedig „újnak” számított, s ezekből év végére 6238 ügynek (beleértve az 512 felfüggesztett eljárást is) nem sikerült pontot tenni a végére — egyébként a bírósági ügyek zöme (20 923) az úgynevezett nem büntetőjogi, s alig 5708 tartozott a büntetőjogi kategóriába, munkavolumenileg pedig a nagykárolyi ítélethozók kezében fordult meg a legtöbb dosszié, ott ugyanis egy bíró 1297,1 ügyet tárgyalt (naponta átlagosan hármat-négyet), Avasfelsőfaluban 838,8-at, míg Szatmárnémetiben 792,7-et — a meghozott ítéletek ellen pedig a megyeközponti bíróságon az érintettek 10,77%-a, Nagykárolyban 6,65%-a, míg Avasfelsőfaluban a 11,34%-a fellebbezett.

Az igazságügyi intézmények hatékonyan dolgoztak, de az eddiginél valamivel lassabban, mutat rá az összesítő: egy polgári perben átlagosan 7,8 hónap alatt, egy büntetőjogi perben pedig átlagosan 1,7 hónap alatt születik ítélet, míg a kiskorúakat vagy családon belüli helyzeteket érintő ügyek (fajtájuktól függően) továbbra is 5–120 nap alatt oldódnak meg. Akárcsak az előző években, tavaly is. Egyetlen szegmens képez kivételt, ahol nem érik el a „hatékony” besorolási mércét (mint ahogy szinte sehol az országban), mégpedig a csődvédelmi kérelmek-eljárások terén, amelyek átlagosan több mint másfél év alatt oldódnak meg — az ilyen ügyeknek ugyanis egyszerűen lehetetlen 1 év 6 hónap alatt a végére járni, mivel a törvénykezés különféle határidő-intervallumokat ír elő a különféle lépések számára, amelyeket értelemszerűen nem lehet sem átlépni, sem felgyorsítani; például ha a csődbe ment cég ingatlannal rendelkezik (és szinte valamennyi rendelkezik, s nem is eggyel), azt az ingatlant el kell adni, hogy az összegből fedezve legyenek a kintlevőségek, elmaradt kifizetések, de a vevőt nem lehet lasszóval megfogni az utcán, várni kell, amíg jelentkezik, s az idő közben telik. A cég ingóságait is fel kell számolni, természetesen arra törekedve, hogy mindenből a lehető legtöbb anyagi „hasznot” teremtsék meg, ezzel biztosítva a hitelezők számára, hogy minél maradéktalanabbul megkapják elmaradásaikat — s tavaly például a közigazgatási és adóügyi perekkel foglalkozó osztály 640 csődvédelmi eljárással foglalkozott.

A törvényszéket sem kerülte el a koronavírus

Még a járvány kezdetekor, tavaly március elején született döntés arról, hogy mind a törvényszéken, mind a fennhatósága alá tartozó bíróságokon a polgári és a büntetőperes ügyek közül csak a sürgőseket tárgyalják (távoltartási végzés kibocsátása, kényszerkilakoltatás ideiglenes felfüggesztése, sztrájk); csődeljárások esetében pedig csak azok kerülnek tárgyalásra, melyek nem igényelnek nyílt ülést és adminisztratív procedúrát, és jelentősen, napi mindössze két órára csökkentették a regisztratúra és az archívum működésének időtartamát — ám mindezen óvintézkedések ellenére a koronavírus befészkelte magát a szatmári „igazságügyi palotába”. Igaz, az összesítés hangsúlyozza azt is: valamennyi érintett személy a civil életben, azaz munkahelyén kívül fertőződött meg, viszont a megbetegedések jelentősen befolyásolták az intézmények működését: a Szatmárnémeti Bíróságon október volt a leghúzósabb hónap, amikor a magánperek osztályán 11 ítélőbíróból 4 fertőződött meg, és több írnok is kidőlt a sorból, a büntetőjogi osztályon pedig egyetlenegy büntetőbíró bírta a várat, miután három kollégája karanténba került.

Valamivel jobb volt a helyzet a Nagykárolyi Bíróságon, ahol egy írnok fertőződött meg, míg a vele kapcsolatba került egy bírónak és további két írnoknak házi elkülönítésbe kellett vonulnia, s úgy tűnik, a leghatékonyabban az Avasfelsőfalui Bíróságon védekeztek, ott ugyanis tavaly egész évben senki nem fertőződött meg, az első megbetegedést már idén január elején jegyezték.

Szabó Kinga Mária

Fotó: SZFÚ archív