Ünnepi tanácskozás helyszíne volt pénteken a Református Gimnázium — az előadók a 75 éves Paulovics László művészete előtt tisztelegtek.

A posztModern távlatok művelődési műhely és a Szent-Györgyi Albert Társaság által szervezett ünnepi tanácskozásnak elsősorban művészettörténeti jellege volt, de sok olyan kérdés is felmerült, ami kimondottan közéleti vonatkozású — természetesen főleg a művész életútjával és munkásságával kapcsolatos témák. Az előadások röviden és tömören vázolták fel a szatmári származású művész európai rangú pályájának alakulását. Az előadásokból kitűnt, hogy a Paulovics-féle életműben rejlő emberi tudás és minőségi érték fontos lehet számunkra, odáig menően, hogy a művész esetleg vissza is térhetne Szatmárnémetibe. Paulovics László nem az a 75 éves ember, aki immár múzeumi relikvia, hanem olyan, aki bármikor tanácsot tud adni művészi kérdésekben, példát tud mutatni, és bármikor előállhat olyan alkotásokkal, amelyek újra erősíthetik a szatmári identitást — mutatott rá Kereskényi Sándor, aki a moderátor szerepét töltötte be a tanácskozáson. Paulovics a munka művésze, mikor mások az államszocializmus idején önsorsrontó, önpusztító, önmaguk alá zuhanó emberekként fejezték be pályafutásukat, vagy most nem találják a helyüket a vadkapitalizmus viszonyai között, addig Paulovics László az az ember, aki épp a munka révén tudta magát konzerválni. Ez a bizonyítéka annak, hogy történhet bármi a világon, a jól végzett, minőségi munkának mindig lesz becsülete — jegyezte meg a moderátor.

Előadások

Nt. Kovács Sándor, a Szatmári Református Egyházmegye esperese lelkipásztori köszöntéssel üdvözölte az egybegyűlteket, majd Csehi Árpád, az RMDSZ Szatmár megyei elnöke és Kereskényi Gábor, az RMDSZ szatmárnémeti szervezetének elnöke átnyújtotta a művésznek a II. Rákóczi Ferenc-emlékplakettet és a vele járó oklevelet. Előadást tartott Kántor Lajos, aki Paulovics művészetét hazai és európai távlatokba helyezve elemezte az életmű összetevőit. Utána Varga Attila parlamenti képviselő, műgyűjtő beszélt a művész szemlélet- és ábrázolásmódjának epikus, lírai és drámai vonaláról. Bessenyei István, a Harag György Társulat művészeti igazgatója Paulovicsot mint színházi embert méltatta. Muhi Sándor művészettörténész a szatmári képzőművészet 1968—1972-es fénykorának távlataiban szemléltette a most 75 éves művész munkásságát. Csirák Csaba a szatmárnémeti Szentlélek templom oltárképéről beszélt, amely Paulovics egyéni látásmódjának a jegyeit viseli magán. A megemlékezések sorát Kereskényi Sándor előadása zárta, címe: A nagy illusztrátor. Paulovics művészete klasszikus és modern között. Végül Szilágyi Éva igazgatónő köszönte meg Paulovics Lászlónak a Református Gimnáziumnak adományozott képeket.

Érdemes idéznünk Varga Attila előadásából: Paulovics László ízig-vérig szatmári, még akkor is, ha a nagyvilágban él és alkot. Mindig és mindenhol büszkén vállalva marad szatmári embernek és festőnek. De mindezek ellenére művészete beilleszkedik az egyetemességbe (…) egyetemessége nem egyfajta globalizációt kifejező elembertelenedő, az individualitást megfojtó, uniformizáló egyetemesség, hanem egyfajta reneszánsz műveltséget és humanizmust kifejező, emberszerető, egyén- és egyéniség-központú egyetemesség.

A tanácskozást Higyed János Bence zongorajátéka színesítette, az Aurel Popp Művészeti Líceum VII. osztályos tanulója Chopin-műveket adott elő.

Elek György