Tegnap Szatmárnémeti Helyi Tanácsa díszpolgári címet adományozott Paulovics László festő- és grafikusművésznek, a szatmárnémeti színház egykori díszlet- és jelmeztervezőjének. A díszoklevelet a művész a helyi tanács tagjai és más érdeklődők jelenlétében vette át.

Az esemény kezdetén és végén Fátyol Rudolf hegedűművész, Szatmárnémeti díszpolgára és Mihály Judit adott elő egy zeneművet. Dorel Coica, Szatmárnémeti polgármestere jelentős eseménynek nevezte a díszpolgári cím átadását, amit a helyi tanács egyhangúlag hagyott jóvá. Szőcs Péter Levente városi tanácsos ismertette a művész életútját, majd Kereskényi Gábor parlamenti képviselő, az RMDSZ szatmárnémeti szervezetének elnöke gratulált Paulovicsnak.

Paulovics László festőművész és grafikus Szatmárnémetiben született 1937. augusztus 15-én, 1955-ben a nagybányai Művészeti Középiskolában kezdte meg képzőművészeti tanulmányait. Főiskolás volt, amikor Harag György, a szatmárnémeti társulat főrendező-igazgatója megbízta színházi plakátok elkészítésével, melynek kapcsán érdeklődése a színházművészet felé fordult. A főiskolát követően először Nagybányára került mint a városi múzeum munkatársa, ahol többnyire kiállítások szervezésével foglalkozott. Innen a nagybányai színházhoz került tervezőnek, de ezzel párhuzamosan a szatmári színháznál is vállalt munkát, külsősként. Hivatalosan 1964-ben került a Szatmári Állami Magyar Színházhoz, miután engedélyezték a színház számára, hogy tervezőként alkalmazza a fiatal művészt. A színháznál több mint húsz esztendőn keresztül dolgozott, ahol nyolcvankét díszlet- és több mint ötven jelmeztervét láthatta a közönség estéről estére és számtalan színházi plakátot, műsorfüzetet tervezett. A Román Kommunista Párt utasítására — az akkor még magyar többségű területen — létrehozott első állandó szatmárnémeti román társulat megjelenésével a Szatmári Állami Magyar Színház elnevezést megszüntették, helyette 1968-tól az Északi Színház vált hivatalos névvé. Így lett a Szatmári Állami Magyar Színház, majd a Szatmárnémeti Északi Színház díszlet- és jelmeztervezőjévé. A színházon belül is beindult az ellehetetlenítés, a magyar szó, a magyar kultúra visszaszorítása, amely az 1970-es évek végétől erősödött fel — a színpad kiüresedett a szó rossz értelmében. Paulovics egy ideig tolerálta az állandósuló konfliktusokat, majd elhagyta nemcsak a színházát, hanem szülőhazáját és egyben a színház világát is. 1984 decemberében készítette utolsó díszletét Szatmárnémetiben. 1985 nyarán távozott Romániából Németországba, először Münchenbe, majd a dél-vesztfáliai kisvárosba, Iserlohnba ment családjával. Ettől kezdve elsősorban a képzőművészet töltötte ki az életét, és megfordult a világ különböző részein, láthatták alkotásait Chilében, Brazíliában, Olaszországban, Spanyolországban, Hollandiában, és természetesen Magyarországon és Németországban is. Több mint kétezer alkotását magángyűjtemények és múzeumok őrzik szerte a világon.

Elek György