A keddi japánsztrájk ellenére sem közeledtek az álláspontok a szatmárnémeti közlekedési vállalat szakszervezete és vezetősége között. Május végéig nem lehet általános sztrájk a cégnél.

A szakszervezet szerint nagyon mereven kezeli a cégnél fennálló helyzetet a Transurban vezetősége, ez utóbbi szerint pedig a szakszervezet az, amelyik köti az ebet a karóhoz. Tegnap japánsztrájkot tartottak a buszsofőrök és a szerelők, illetve korábban a szakszervezet tízpontos igénylistát adott le a vezetőségnél arról, hogy mit szeretnének május 29. után, amikor az érvényben lévő kollektív munkaszerződés lejár. Kis Róbert, a cégnél dolgozók érdekeit védő Liber Transurban szakszervezet vezetője szerkesztőségünknek elmondta, a japánsztrájk indokolt volt, miután a tíz kérés egyikét sem tartotta elfogadhatónak a cégvezetés, azt állítva, hogy az alapfizetést csak abban az esetben tudja emelni, ha levágja az egyéb juttatásokat, ami viszont a szakszervezet szerint tulajdonképpen nem jelentene emelést. Ionuţ Bujor Transurban-vezérigazgató szerint viszont nem olyan egyszerű bért emelni egy közhivatali tulajdonban lévő cégnél, itt nem csak az anyagi helyzet és a piaci lehetőségek határozzák meg a béremelések idejét és mértékét, hanem azt állami törvény is szabályozza. Bujor kifejtette, nemcsak a tízpontos igénylistán szereplő követelések túlzott mértékűek, de a sztrájk is törvénytelen, ilyesmit ugyanis a hatályos törvénykezés nem tesz lehetővé addig, amíg van érvényben lévő kollektív munkaszerződés, illetve ha ezt megelőzően bizonyos lépések be nem voltak tartva. Értesíteni kellett volna az akcióról a területi munkaügyi felügyelőséget, mutatott rá Bujor, innen egy mediátort hívni, majd ha így sem jutnak dűlőre, akkor egy bukaresti szakszervezeti képviselővel kellett volna felvennie a kapcsolatot a cég érdekképviseleti vezetőjének. Kis szerint viszont a sztrájk teljesen szabályosan zajlott, ez ugyanis semmilyen formában nem befolyásolta a napi munkát és az utasforgalmat, a munkaügy pedig értesítve volt a dologról, hétfőn érkezik a céghez a felügyelőség kirendelt mediátora.

A buszsofőröknek az fáj leginkább, hogy városi forgalomban utasokat szállítva emberek testi épségéért felelnek, ennek ellenére a fizetések melletti juttatásokkal együtt nettó 1300 lejt visznek haza havi 220 óra munka után, ebből viszont ma nem lehet eltartani egy családot. Azt is nehezményezik, hogy négy-ötféle juttatást sorol fel a cégvezetés, melyek léteznek ugyan, de alig egy-kettő jár ezekből a valóságban is, gyakorlatilag nincs már például régiségpénz a cégnél, mert a legtöbb sofőr fiatal.

Az utasokat érintő részlete az ügynek, hogy május 29-ig, az érvényben lévő kollektív munkaszerződés lejártáig a szakszervezet nem is akar teljes munkabeszüntetéssel célt érni, ám hogy júniustól mi lesz, azt ma még nem tudni. „Nem akarjuk megbénítani a várost — jelentette ki a szakszervezeti vezető —, mert tudjuk, hogy ha a leállunk, az az utasokat érinti leginkább, akiknek semmi közük a mi fizetésünkhöz, de mindenkinek meg kell értenie, hogy ha odáig fajul a helyzet, más lehetőségünk nincs a sarkunkra állni, mint a munkabeszüntetés.”

Princz Csaba