Több mint 60 év után első alkalommal történt meg, hogy hivatásos színház tartott színielőadást a szatmárhegyi kultúrotthonban. A tizenhetedik alkalommal megrendezett Páskándi-megemlékezésen a budapesti Térszínház mutatta be Páskándi Géza A vigéc című bohózatát.

Az idei Páskándi-megemlékezés eltért az eddigiektől. A program már déli tizenkét órakor elkezdődött, amikor a budapesti Térszínház társulata gyerekeknek és felnőtteknek bemutatta a Pinkó és a szegény ember című székely népmese színpadi változatát. Az előadás nagy sikert aratott a nézők körében, bár a kultúrotthonban nem voltak biztosítva azok a feltételek, amelyek szükségesek lettek volna ahhoz, hogy az előadás elérje a kívánt hatást.

A szülőháznál

A költő szülőházánál Zágoni Mihály, a Dinu Lipatti Filharmónia fúvósának tárogatójátékával kezdődött a megemlékezés. Muzsnay Árpád, a rendezvénysorozat főszervezője elmondta, hogy a kuruc- és Kossuth-nóták özv. Páskándiné Sebők Anna kérésére hangzottak el, ugyanis a Páskándi ellen felhozott vádak egyike az volt, hogy kuruc- és Kossuth-nótákat énekelt. Muzsnay kiemelte, hogy tizenhét évvel ezelőtt ezen az udvaron kezdődött el a szatmárhegyi Páskándi-kultusz megalapozása és éltetése. Huszti Gyula, az RMDSZ szatmárhegyi szervezetének elnöke arról beszélt, hogy innen indult és emelkedett a magasba Páskándi életútja, mely életút során sokat tett a magyar nyelv és a magyar kultúra megismertetéséért, ápolásáért és magasabb szintre emeléséért. Muntán Antal, a szatmárhegyi iskola aligazgatója hangsúlyozta, hogy az iskola tanárai és tanítói — ez esetben Megyesi Beáta tanárnő és Zilahi Kató Klára tanítónő — arra törekednek, hogy a szatmárhegyi gyerekekkel megismertessék Páskándi életművét. Muntán, amikor Szatmárhegyre került, még az Állami Magyar Népiskola elnevezés szerepelt a tanintézet névtábláján, az iskolában pedig még ott voltak azok a padok, melyek egyikében Páskándi ült. A nagy költő és író műveit ma már tananyagként kezelik, de a szatmárhegyiek azt szeretnék, ha a költő verssorai, mély gondolatai megmaradnának minden korosztály emlékezetében. Bucz Hunor, a Térszínház igazgató-főrendezője személyesen is ismerte Páskándi Gézát, aki sokat mesélt neki Szatmárhegyről, emiatt, mint mondta, öröm számára, hogy eljutott ebbe a faluba.

A főtéri szobornál Szűcs Szabolcs polgármester köszöntötte a résztvevőket, hangsúlyozva, hogy büszke arra, hogy olyan település lakosa és elöljárója lehet, melyben olyan nagy egyéniségek éltek, mint Páskándi Géza. Megígérte, hogy ameddig polgármester vagy helyi tanácsos lesz, mindig támogatni fogja azokat a rendezvényeket, amelyek a helyi kultúrát erősítik. Altfatter Tamás alprefektus kiemelte, hogy Páskándi egy öntörvényű világot teremtett meg és bebizonyította, hogy a tehetség képes áttörni a korlátokat. A mi feladatunk az, hogy vigyázzunk azokra az értékekre, amelyeket elődeink megteremtettek, mert ha nem vigyázunk, annak sokan örülni fognak. Adrian Ştef, a Szatmár Megyei Tanács elnökének az üzenetét Tóth Klára tanácsadó olvasta fel. Jakab István, a Magyar Országgyűlés alelnöke beszédében hangsúlyozta, hogy megmaradásunk feltétele az önazonosságunkhoz való ragaszkodás. Mindkét helyszínen Páskándi- verseket mondtak a Térszínház tagjai, a koszorúzás előtt pedig elénekelték Páskándi kedvenc nótáját: Megkötöm lovamat.

Páskándi darab

19 órától újból a Térszínház művészei léptek színpadra a kultúrotthonban: Páskándi Géza A vigéc című zord bohózatát adták elő. A Térszínház pályázati színházként működik negyvenöt éve. A Páskándi-darabot az író özvegyével kutatták fel, aki sokat tesz azért, hogy ne menjen feledésbe férje hagyatéka, mint ahogy az sok neves íróval megtörténik. Páskándi a rendezőt egyenrangú partnernek tartotta az előadás színrevitelében. Bucz Hunor rendező élt is ezzel a lehetőséggel, hangsúlyozva mához szóló üzenetét, ami nem más, minthogy ne adjuk el egy tál lencséért az örökségünket, ami nem más, mint a nyelvünk, a kultúránk és a történelmünk.

Elek György