Dr. Szatmári Anamáriával, a Családtervező Központ szakorvosával az intézmény feladatköreiről, a párválasztás nehézségeiről, a párkapcsolatokban felmerülő problémák kezeléséről s a családi életben felmerülő konfliktushelyzetek megoldásáról beszélgettünk.

— Mi a feladatköre a szatmárnémeti Családtervező Központnak?

— A Családtervező Központ 1996-ban jött létre, előbb az új kórház mellett működött, majd átkerült a régi kórházba, amikor felújítják a poliklinikát, oda fogunk költözni. A tevékenységi körünk az évek során egyre szűkült, ma már nincs nőgyógyászunk és pszichológusunk, így többnyire a fogamzásgátlással kapcsolatban adunk tanácsokat és ajánlunk fogamzásgátlási módszereket. Nagyon ritkán fordul elő az, hogy fiatalok azért keresnek fel, hogy a házasságra és a gyerekvállalásra készítsük fel őket. Jelen pillanatban van egy ingyenes és egy fizetéses programunk. Az ingyenes programot az egészségügyi szaktárca finanszírozza, ez abból áll, hogy minden iskolás és egyetemista, valamint falvakon élő és hátrányos helyzetben lévő nők számára végezzünk felvilágosító munkát, találjuk meg, hogy milyen fogamzásgátló módszerek a legmegfelelőbbek számukra és azokból kaphassanak három hónapra valót. A fizetéses program abból áll, hogy raktári áron biztosítsunk minden nő számára fogamzásgátló eszközöket és gyógyszereket.

— Kik azok, akik felkeresik önöket?

— Többnyire nők, bár az lenne a tökéletes, ha fiatal párok vagy házastársak együtt jönnének. Jönnek harminc, negyven és ötven év feletti nők is, ezek már őszintébbek, és olyan dolgokat mondanak el, amiről máshol nem beszélnek. Sajnos nagyon kevés nő vesz részt ilyen beszélgetéseken, pedig ezeknek a beszélgetéseknek a következményeként nagyon sok kellemetlenséget és betegséget elkerülhetnének. A fiatalokkal az a probléma, hogy felkészületlenül kezdik el a szexuális életet. Néha elmegyünk iskolákba, onnan egyszer-kétszer eljönnek a lányok, de utána elmaradnak.

Párválasztás

— A párválasztás sosem volt könnyű, talán ebben a teljes szabadságot biztosító világban a legnehezebb. Hogyan látja mindezt a szakember?

— Élete során mindenkinek két sorsdöntő feladatot kell megoldania: a pályaválasztást és a párválasztást. Ugyanakkor érdemleges és intézményes felkészítést egyikre sem kap, bár a pályaválasztást az iskolai tanulmányok valamelyest előkészítik. A párválasztás és az érzelmi-erotikus harmónia megalapozására viszont sem a család, sem az iskola, sem más intézmény nem fordít gondot. Így ez legtöbbször „ösztönösen”, vagyis találomra történik, egy véletlenül bekövetkező „szerelem” alapján, amely mögött különféle egyéni érdekek rejlenek.

— A statisztikai adatok szerint a megkötött házasságok fele felbomlik, de azok a házasságok, amelyek megmaradnak, számtalan esetben nem olyanok, mint a mesékben. Mi az, ami miatt megromlanak a házasságok?

— Sok fiatal szinte csodaként várja a véletlenül bekövetkező „nagy szerelmet”, de senkiben sem találja meg kielégítően, mert szerelmi képessége fejletlen. Mások meg nem értik, hogyan múlhatott el olyan gyorsan az alig kialakult szerelem, és ez esetben mi a teendő. Kevesen tudják, hogy a szerelemnek — éppúgy, mint a szeretetnek és általában az érzelmi kötődésnek — fokozatai vannak, és az első, többnyire szenvedélyes és lángoló fokozat a beteljesülés és együttélés során fokozatosan elmúlik, bár újabb fellángolások előfordulhatnak. A nem lángoló (csak „parázsló”), testvéries vagy baráti fokozat azonban kielégítően biztosíthatja a párkapcsolat harmóniáját.

Családszerep

— Mitől működik jól egy házasság? Mi a család szerepe?

— A házasságok egyik fontos (esetleg a legfontosabb) célja és funkciója a gyermekvállalás, vagyis a családalapítás és gyermeknevelés. A párkapcsolat csak a gyermekvállalással válik családdá (rendszerint kétgenerációs „magcsaláddá”). A hagyományos nemi szerepek szerint ez elsősorban a nő számára fontos. Az ezt alátámasztó ideológia szerint a nő fő hivatása az anyaság; egyes elméletek szerint a nők anyai ösztönnel születnek, tehát ösztönösen vágynak az anyaságra, mint létük legfőbb értelmére. Ennek ugyan ellentmond, hogy sok — sőt, egyre több (szinglik!) — nő nem hiányolja, sőt, tudatosan kerüli az anyaságot. Ami azt mutatja, hogy semmiféle anyai ösztön nem működik; a nők anyaságra nevelése pedig már korántsem olyan hatékony, mint régebben volt, és egyre inkább a szabad választás és tudatos családtervezés érvényesül.

— Nagyon sok fiatal értékrend nélküli családban nő fel, nincs kitől példát vegyen, nem éli át szülei házastársi örömeit. Ezt tudják-e önök pótolni tanácsadásokkal?

— Az egyik nagy probléma a szexuális nevelés hiányából adódó tájékozatlanság, a fogamzásgátló módszerek hiányos ismerete vagy hozzáférhetetlensége, a művi abortusz alkalmazása, és — nem utolsósorban — az alkalmatlanság vagy éretlenség a szülői szerepre. Ez részben a pszichoszexuális és párválasztási éretlenségből adódik, de nem azonos azzal, mert többlet-felkészültséget igényel mind a nő, mind a férfi részéről. A gyermekgondozás és -nevelés ugyanis sokféle, bonyolult feladatot jelent, amit eddig inkább csak véletlenszerű megfigyeléssel lehetett elsajátítani, és ez komoly nehézségekhez és kudarcokhoz vezetett.

Rossz minta

— Ezek szerint kimondhatjuk azt, hogy a fiatalok azért olyanok, amilyenek, mert nincs kitől tanuljanak, nem öröklik a pozitív tulajdonságokat?

— Kevesen tudják felmérni, hogy a gyermekvállalás és -nevelés milyen megterhelést jelent a párkapcsolat és a szülői feladatokra vállalkozó számára. Ez különleges felkészülést, rugalmas szerepviselkedést és stabil kapcsolatot igényel. Igen sok párkapcsolat belerokkan a gyermeknevelésbe, mert az gyakran véget vet az addigi szexuális harmóniának, és ez fogékonnyá teszi a férfit a külső szexuális kapcsolatokra. A gyermeknevelés által leterhelt anyáknak többnyire fogalmuk sincs, hogyan oldhatnák meg ezt a problémát. Sokan a gyermekükben keresnek menedéket, érzelmileg egyre jobban kötődnek hozzá, tőle várják szeretethiányuk pótlását (ezért gyakran kényeztetik is). Partnerük esetleges félrelépését főleg a gyermek előtt titkolják. Többnyire félnek attól, hogy gyermekük és a szülő-gyermek viszony károsodna, ha kiderülne egy külső kapcsolat. El sem tudják képzelni, hogy egy külső kapcsolat ne okozzon konfliktust vagy elhidegülést köztük és a gyermekük között, aki „ezt úgysem értené meg”, és választania kellene, hogy melyikükkel legyen szolidáris, kivel azonosuljon, kihez kötődjön. Ezért mondják a jobb pedagógusok, hogy nincs problémás gyerek, csak problémás család. A családi problémák következménye a rossz mintát megélő gyerek, mely torzult személyiséggel, kezelhetetlenséggel hívja fel magára a figyelmet.

— Vannak módszerek az ilyen jellegű konfliktusok kezelésére?

— Az élő kapcsolat nem más, mint a konfliktusok keletkezésének és megoldásának folyamata. A konfliktus nem a házasság megromlását, a válás előszelét jelenti. Az emberek nem azért válnak el, mert konfliktusos a házasságuk, hanem azért, mert nem tanították meg őket arra, hogy mit kell kezdeni a konfliktussal. Azt hiszik, hogy az valami rossz, kerülendő dolog. Számtalan elvált szülő van, akik olyan ügyek miatt váltak el, ami mások házasságában természetes, mindennapi, keletkező és együtt megoldott konfliktus.

Szeretetkészség

 — A szerelmes fiatal aligha gondol arra, hogy mi lesz öt-tíz év múlva. Talán még az a fiatal sem, aki otthon a pozitív példát látja. Vagy nem az a lényeg, hogy a házasságok szerelemből köttessenek?

— A szerelem egy érzelmi megnyilvánulás, célja a racionalitás visszafogása a fajfenntartás megvalósulása érdekében, a szexen keresztül. A szerelem és a hűség misztifikálása főleg a fogalmak tisztázatlanságából adódik. A szerelmi élmény sokfélesége ugyanis könnyen azt a látszatot kelti, hogy tulajdonképpen meghatározhatatlan és befolyásolhatatlan. Tény, hogy sokféle lelki és testi állapottal kapcsolódhat össze a szerelem, amelynek lényege: viszonylag tartós érzelmi kötődés valakihez, akitől fontos, egyéni szükségletek kielégítése várható.

Az érzelmi kötődés képessége azonban nem születik velünk, hanem életünk során alakulhat ki, kisebb-nagyobb mértékben. Alapja a szeretetképesség, amelynek forrása a szülőtől a gyermek- és serdülőkorban kapott szeretet és szükséglet-kielégítés.

Szerelem

 — Mikor kezd kialakulni egy fiatalban a szerelem?

— A szülőkön mint elsődleges kötődési „objektumokon” kívüli érzelmi kötődés már az óvodáskorban jelentkezhet egy hasonló korú személy irányába. Ezzel megkezdődik a szerelmi képesség fejlődése. Ennek különböző szakaszai vannak, az éretlen gyerekszerelemtől a diákszerelmen keresztül a többé-kevésbé érett, felnőtt-szerelemig. Tehát itt is tanulási folyamatról van szó, a személyiség pszichoszexuális fejlődésének egyik fő vonaláról, amely azonban a kedvező feltételek hiányában bármikor elakadhat. A szerelmi képesség ezért ápolásra és fejlesztésre szorul, ami nevelő vagy terápiás hatások révén biztosítható. Ha a szerelmi képesség fejlődése a pszichoszexuális fejlődés egyik fő vonala, akkor azt se tévesszük szem elől, hogy maga a pszichoszexuális fejlődés pedig a személyiség fejlődésének egyik fő vonala, és szorosan kapcsolódik a pszichoszociális fejlődéshez. Ebben a kölcsönhatásban alakulhat ki a pszichoszexuális és a párválasztási érettség, és ezek teszik lehetővé az intim, szexuális párkapcsolatok tartós harmóniáját.

Elek György