Egy év kihagyás után megint volt Partiumi Magyar Napok (PMN) Szatmárnémetiben, ami nem csak azért volt más, mint bármelyik eddigi, mert kerek szám szerepelt az ideinek a nevében, hanem mert egy párhuzamos világba vitt minket. Párhuzamos világot jelentett ez öt nap erejéig a mostani megcincált világunkkal szemben, vagy időutazással ért fel — ki melyiket érzi a megfelelőbbnek. Mindenesetre egy olyan környezetbe vitte el a résztvevőket, amelyikben nem kellett semminek sem a negyedik hullámától tartania, a koronavírus-járvány előtti múltba röpített minket, amikor még csak olvastunk a járványokról, meg filmeken láttunk karantént meg szükségállapotot, könyvekben olvastunk egy-egy település vesztegzár alá helyezéséről.

Időburok

Egy olyan időburkot képezett a fesztivál Szatmárnémeti, a megye és a Partium közül, amelyik alatt a programfüzetet kellett olvasni, és eldönteni, hogy melyik rendezvényére látogatunk ki a fesztiválnak, nem azzal foglalkozni, hogy mik a maszkviselési szabályok. Egy olyan időszakon vagyunk túl, amikor újra sok ember lehetett együtt a régió legnagyobb és legváltozatosabb fesztiválján, Szatmárnémeti legnagyobb parkjában, illetve a csatolt, szintén jellegzetesen szatmárnémeti helyszíneken, valahol a városban.

Kizárt, hogy legyen olyan korosztály, amelyik nem talált magának elfoglaltságot és programot a múlt hét közepe óta tartó és tegnap zárult fesztiválon. Kizárt, hogy legyen olyan ízlés, amelyik nem talált volna magának kedvenc ételt vagy italt a fesztiválon, mert a PMN nemcsak könnyűzenei fesztivál, hanem gasztronómiai, szín- és filmművészeti, történelmi és népművészeti jellegű rendezvény is egyben.

Változatosság

Az idei, jubileumi PMN programját ismét az igényesség jegyében igyekeztek a szervezők összeállítani, az időburkon kívül azonban mégiscsak itt voltak a puritán világ okozta nehézségek, volt együttes, amelyik a bizonytalan helyzet miatt nem merte vállalni a fellépést, volt, amelyik a tavalyi állapotok miatt még nem állt készen a nyilvános szereplésre.

Az eseményeknek most is több helyszín adott otthont: a Kossuth-kert, a Tűzoltótorony parkja, valamint a többi, már megszokott helyszín, a művészeti múzeum, az Iparosotthon vagy az Északi Színház. Az idei PMN nyújtotta közel száz programból kiemelhetők a hagyományőrző tevékenységek, a csapatok számára szervezett főzőversenyek, a szabadtéri filmvetítések, a történelmi előadások, a színházi és bábszínházi produkciók, a sportrendezvények, az ügyességi vetélkedők, a néptáncoktatás, a népi mesterségek utcája és a kézművesvásár, a nép- és a könnyűzenei koncertek.

Valóság

Időutazás, párhuzamos világ ide vagy oda, a nyers jelen beólálkodott a rendezvényre is, a hatósági előírások miatt sajnos oltástól vagy teszttől tették függővé a koncerteken való részvételt, még akkor is, ha a Kossuth-kertben vagy a többi, kisebb helyszínen zavartalanul ott lehetett lenni.

Kordonnal volt körülvéve a Kossuth-kerti domb, s a Kossuth-kerti borudvarban felállított színpad elé is csak papírral lehetett bejutni. Aki nem készült fel ennek a feltételnek a teljesítésére, annak élőben és közvetlen formában maradt a zenei élmény, a zenészeket a koncerthelyszínek közelében beüzemelt, nagy méretű LED-kijelzőn nézhették végig.

Egy hullámhosszon

A Partiumi Magyar Napok azt mutatja, hogy az embereknek szükségük van egy olyan időszakra, amikor elvonatkoztathatnak a hétköznapoktól és a világi problémáktól, amikor valami egyedit csinálhatnak, amikor valamilyen egyedi élményt élhetnek át.

Szórakozhatnak, találkozhatnak, ráérhetnek, de közben mégis mindig elfoglaltak lehetnek. Ihatnak egy jó bort vagy egy hideg sört, ehetnek egy frissensültet vagy egy házi készítésű valamit, táncolhatnak valamelyik, rádióból ismert magyar slágerre, akár a színpad előtt, akár valahol távolabb, a park fái alatt. És a PMN ezt nyújtja: egy párhuzamos világot, egy időutazást, ahol csak az számít, hogy mi van a programfüzetben, és hogy a rendezvényhelyszínek között áramló tömegben lévők ugyanezt gondolják.

Princz Csaba