Erdély-járó körútjának újabb állomásaként Szatmárban töltötte a hétvégét Viorica Dăncilă miniszterelnök és a kormány több tagja — jóval kevesebb tüntető várta őket, mint más városokban, ám itt sem hangzott el kevesebb nagy kaliberű ígéret, mint máshol.

Maréknyi, de annál lelkesebb tüntető, őket élő kerítésként körbefogó csendőrök és „elrejtésükre” melléjük vezényelt, jóval népesebb PSD-szimpatizáns csoport; himnuszt a sajtósok háta mögül „vezénylő” pénzügyminiszter, egy megfáradt asszony (aki talán most döbbent rá úgy igazán, hogyan is vélekednek pártjáról-kormányáról az országban és főleg Erdélyben); igencsak jól csengő és hangzatos (de konkrét időpont nélküli) ígéretek az otthon kifőzött pálinka mennyiségével és jövedéki adójának eltörlésével, a hagyományos és biotermékek áfájának 5%-ra csökkentésével, adóamnesztiával és a közigazgatási törvény sürgősségi rendelettel való elfogadásával kapcsolatban; meghatóan bájos szerelmi vallomás — Szatmárba látogatott Viorica Dăncilă miniszterelnök. 

Jöttek, láttak, sok mindent ígértek

Szatmárnémeti soha nem volt a nagy tüntetések és megmozdulások városa, s ez nem változott szombat délután sem, amikor Viorica Dăncilă miniszterelnök és a kormány több tagja országjáró (kampány)körútjának újabb állomására, a megyeközpontba érkezett. A tüntetők maréknyi (40–50 fős), ám annál lelkesebb csoportja „PSD, a vörös pestis”, „Tolvajlás nélkül messzebbre jutunk” és a kormányfő értelmi képességeit kétségbe vonó feliratú papírlapokat magasra emelve, kormányellenes szövegeket skandálva várakozott a Közigazgatási Palota előtti terület egyik sarkában, csendőrök „erdejétől” körbevéve, hiszen minden tüntetőre legalább másfél rendfenntartó jutott. Velük szemben tömörült a szimpatizánsok, szociáldemokrata párttagok és intézményvezetők jóval népesebb tábora — nem túl sokáig, mert a szervezők úgy gondolták, mégsem lesz ez így jó: a kormányfőnek vastagon kijutott a demonstrálókból, bekiabálásokból, kifütyülésből a Temes és Arad megyei helyszíneken, no meg Kolozsvárt, legalább Szatmáron ne szembesüljön az elégedetlenkedőkkel, ezért a szimpatizánsok zömét átvezényelték a másik oldalra, a tüntetők mellé, hogy modern kori Patyomkin-falvakként „elrejtsék” őket. A két tábort most már valóban csak a csendőrök sorfala választotta el egymástól, a barettek fölött oda-vissza repkedtek a vaskos szidalmak és fajsúlyos „jókívánságok”; mindkét tábor többször is hangpróbát tartott (az „üdvözlésből” kijutott Dariu Filip kormánymegbízottnak is, hiszen nem lehetett tudni, kit is rejt a beguruló, elsötétített ablakú gépkocsi), majd a tüntetők elkezdték a himnuszt énekelni, igencsak furcsa, normál, majd szinte üvöltésig erősödő hangerővel — pillanatokkal később derült ki, hogy az épület bejárata előtt várakozó sajtósok sorfala mögött álldogáló Eugen Teodorovici pénzügyminiszter gesztikulálva hergelte a demonstrálókat és „vezényelte” a nemzeti dalt. Bár ő egy aranyifjú világfi hozzáállásával nagyon élvezte a közös produkciót, a mellette lévő Gabriel Leş hadügyminiszter aggodalomtól elkomorult arccal szemlélte az eseményeket — atrocitás szerencsére nem történt. Bő félórás késéssel végül megérkezett Viorica Dăncilă is a Szociáldemokrata Párt megyei szervezetét vezető Aurelia Fedorca, illetve a nyílt színi szereplés jogát ismét elnyert Mircea Govor kíséretében. A tisztesség kedvéért bevezették ugyan az üdvrivalgó szimpatizánssokadalomba, de egy-két gyors kézfogást követően már irányították is a Közigazgatási Palota természetesen zsúfoltságig telt nagytermébe; a polgármesterekkel, vállalkozókkal, mezőgazdászokkal (is) találkozott.

(Túl) jól csengő ígéretek

A találkozón házigazdaként Filip kormánymegbízott üdvözölte az egybegyűlteket, majd Teodorovici pénzügyminiszter vette kézbe a mikrofont, és I. Károly király híres mondását — „Mindent az országnak, semmit nekem” — idézve arra kérte a jelenlévőket: mielőtt hitelt adnának az ország gazdasági, pénzügyi állapotával, bérekkel és nyugdíjakkal kapcsolatos spekulációs híreknek, ellenőrizzék le azok valódiságát több forrásból is! Ezt követően a polgármestereket „célozta” meg, nyugtatgatva őket: bár a pénzügyi hatóság sok esetben túlbecsült önkormányzati bevételi összegekről küldött jelentést a szaktárcának, ezek napokon belül korrigálva lesznek (a gyakorlatban majd csak a költségvetés-kiigazításkor), akárcsak a szociális kifizetések esetében történt „elszámolások”, ráadásul a kormány már most májusban megkezdi a 2020-as évi költségvetés előkészítését, hogy ne legyen csúszás. Biztató ígéreteket kapott a vállalkozói szféra is: a kormány hamarosan adóamnesztiát hirdet (az adósság összegének felét elengedik, a másik felét pedig részletekben lehet majd kifizetni, ugyanakkor számos kedvezményben részesülnek az illetékeket pontosan befizető cégek), s ez, no meg Európa legliberálisabb adótörvénykönyve (a 2015-ben elfogadott) komoly biztosíték a vállalkozások fellendítésére, a gazdasági élet felpezsdítésére. A tárcavezető harmadik bejelentésének „célközönsége” — igen jól megválasztva — a pálinkafőzők voltak: mint kifejtette, május 17-én lesz az uniós tagországok pénzügyminisztereinek találkozója, amelyen megpróbálja elérni, hogy a hazai tüzesvíz-készítők a mostaninál jóval nagyobb mennyiségű pálinkát főzhessenek ki háznál, úgymond saját fogyasztásra, jövedéki adó fizetése nélkül. S ha már adó: a hagyományos és biotermékek áfáját a jelenlegi 9%-ról 5%-ra fogják csökkenteni (hogy pontosan vagy körülbelül mikor, az ennél az ígéretnél sem konkretizálódott).

„Sértegetéssel nem oldunk meg semmit”

„Azért jöttünk, hogy a tervekről, megvalósításokról és az önöket foglalkoztató dolgokról beszéljünk” — mondta Viorica Dăncilă, hangsúlyozva: a kormány országfejlesztő programja 70%-ban már megvalósult, de „nehogy azt higgyék, mások örülnek ennek — hosszú éveken keresztül Románia egy piac volt, hatalmas felvásárlóerővel, ahol el tudták adni nem mindig minőségi termékeiket, és most egyáltalán nincsenek elragadtatva attól, hogy ez a piac bezárul számukra”. A kormányfő bejelentette azt is, hogy a közigazgatásban rendet tévő Közigazgatási Törvénykönyvet „hamarosan” sürgősségi kormányrendelettel fogadják el, hiszen ezt a jogszabályt (amelynek fontosságát „mások” — azaz az államfő — nem értették, s az Alkotmánybíróságon támadták meg) nagyon sokan várják. A meg nem értés kapcsán kerültek terítékre a tüntetők is, akik civilizáltan, sértegetések nélkül is kifejezhették volna nemtetszésüket Erdély-szerte és Szatmárnémetiben is. „Jöjjenek be, üljünk le egymással szemben, mondják el észrevételeiket. Párbeszéddel, konstruktív beszélgetéssel sok minden megoldható, de sértegetéssel és gyalázkodással nem oldunk meg semmit” — mondta. Ezt követően a teremben lévőknek nyílt lehetőségük kérdéseik, ötleteik, véleményük elmondására — és egy bájosan megható szerelmi vallomásra: egy 70 éves bácsi mérhetetlen örömét fejezte ki, hogy személyesen is találkozhat a kormányfővel, s csak azt sajnálta, hogy virágot nem hozott (felesége lebeszélte a gesztusról, mondván: úgysem engedik meg neki, hogy átadja), de szíve minden szeretetével kíván jó erőt, egészséget és kitartást, hiszen zűrzavaros időkben nem könnyű a miniszterelnök élete, ha mégoly bájos hölgy is.

A bő kétórás találkozót pár elszánt tüntető végigvárta a Közigazgatási Palota előtt, a szimpatizánssereget viszont már nem mozgósították, így a kormányfő távozóban csak meghallott néhány keresetlen szót is.

Vasárnap a lajosvölgyi domboldalra s a tejbemérésre, azaz a Sâmbra Oilorra látogatott a kormányküldöttség, ahol választási évek szokása szerint szinte több volt a politikus, mint a juh — Viorica Dăncilă miniszterelnököt hagyományosan kenyérrel, sóval és pálinkával fogadták, de ugyanilyen fogadtatásban részesült a (szokása szerint) jóval a hivatalos kezdés után betoppanó Traian Băsescu is, akárcsak Vasile Blaga. Victor Ponta végül nem érkezett meg, de pártja hatalmas szimpatizánscsoportja üdvözölte Corina Creţu EP-képvisleőt, akinek a házigazda hivatalosságok „elfelejtettek” szót adni a színpadon — ő viszont a rá jellemző energikussággal ragadta meg a mikrofont, és adott hangot elégedetlenségének.

Szabó Kinga Mária