Ismét nagy sikerrel parádéztak a „mezőgazdasági vontatók” Egriben, a hagyománnyá érett Traktorista Fesztiválon, pilótáik pedig ügyességüket és manőverezési tudományukat is bizonyították.

Negyedik alkalommal rendezték meg Egriben a tavaszi, kora nyári mezőgazdasági munkálatokat záró, „gőzkieresztő” Traktorista Fesztivált az aratási szezon kezdete előtti szusszanóidőben. A mára már vitán felül hagyománnyá érett rendezvény napokon keresztül izgalomban tartotta a helyieket — függetlenül attól, hogy haszongépjármű-tulajdonosok-e —, felemlegetve az előző évek fesztiváljainak eseményeit találgatták: az eddigi résztvevők közül ki jön el, lesznek-e új felvonulók, és ha igen, kik, honnan, s vajon összesen hány traktor fog végiggurulni a főutcán? Hiszen a traktor nemcsak egyszerű munkagép a vidéki ember számára, de értékes „vagyontárgy”, munkamegkönnyítő eszköz és pénzkereseti lehetőség is, és épp ezért a falusi lét mindennapjaiban mindig komoly esemény és beszédtéma, amikor valamelyik gazda egy új traktort vásárol.

Nos, csalódnia senkinek nem kellett most sem, hiszen szombaton délután közel 40 „mezőgazdasági vontató” állt csatasorba, s a helyiek mellett gombáspusztai, mikolai, lázári, sárközújlaki és túrterebesi traktorok mutogatták magukat, egyfajta történelmi, vagy ha jobban tetszik, fejlődésvonali visszapillantásnak is beillő felvonulással: a menetet a „kiskategóriás” apróságok (Fiatok, Mitsubishi, Eicher, Iseki) vezették, aztán vonultak a klasszikusnak is minősülő, gondosan ápolt s karbantartott UTB 650-esek, Belarusok, s az ultramodern monstrumok (John Deere-ek, Deutz-Fahrok) zárták a felvonulók sorát. Ám életkortól, mérettől és lóerőtől függetlenül a felvonulás kezdetekor majd' mindegyik átalakult gyermektraktorrá, s kabinjukban két-három gyerkőccel (de volt olyan is, amely egész utánfutónyi kiskamaszt s felnőttet húzott maga után), dudálások, integetések közepette dübörögtek végig a község főútján — a kapukban állók pedig ugyancsak vidám integetéssel, beszólásokkal üdvözölték az előttük elvonuló, látványos menetet. A parádés felvonulást nem kevésbé parádés ügyességi próbatétel követte a focipályán, amely ez alkalomra versenypályává alakult át, ahol parkolási, manőverezési és szlalomozási tudásukat kellett bemutatniuk a traktoristáknak a nézők s a környező településekről, illetve Szatmárnémetiből érkezett látogatók biztatása és természetesen „megszakértése” közepette. Végül a legügyesebb traktorkezelőnek Puskás Róbert bizonyult, a képzeletbeli dobogó második fokára Ciontoş Róbert, míg a harmadikra Ciontoş Adi lépett — a szórakozásnak pedig a díjátadóval még messze nem volt vége, ugyanis kezdődött a szabadtéri retró parti és tánc.