Rendkívül látványos felvonulással és előléptetésekkel köszöntötték a tűzoltókat Szatmárnémetiben — melynek tűzoltósága fennállásának 80. évfordulóját is ünnepli. Az ünnepeltek pedig kitettek magukért: izgalmas mentésiakció-bemutatóval ejtették ámulatba a nézőket.

Százhatvannyolc évvel ezelőtt, 1848. szeptember 13-án a tűzoltókatonák saját kérésükre, Pavel Zăgănescu százados vezetésével részt vettek a törökök elleni Dealul Spirii-i csatában — azóta ezt a napot a Román Tűzoltók Napjaként tartják számon, 1953-ban pedig hivatalossá is tették az ünnepet.

Kis túlzással úgy is lehet fogalmazni: az ősember is foglalkozott már tűzvédelemmel, hiszen a tűzhelyek létesítésénél kősorral, netán agyaggúlákkal kerítette körbe vagy gödröt ásott a tűznek. Az ókor legcivilizáltabb államaiban tűzvészkor már volt mit veszíteni, nem véletlen, hogy a tűz elleni fellépés első adatai is innen származnak: közel négyezer évvel ezelőtt Egyiptomban már előírták az oltóvödrök készenlétben tartását. Hammurabi törvénykönyvének egyik pontja pedig szigorúan büntette, ha tűzvészkor a segíteni érkezett szomszédok elloptak valamit a károsult házából — az első magyar tűzvédelmi előírásként pedig Szent István rendelkezését tarthatjuk számon: 'Vasárnaponként mindenki köteles templomba menni, kivéve azokat, akik a tüzet őrzik.' S bár az évszázadok során számtalan és különféle, a tűzoltás és az éjjeli őrség feladatát ellátó „őrjáratokat” hoztak létre, az első igazán jól szervezett erők a XVII. században, a diáktűzoltóságok alakulásával jelentek meg.

A XIX. század elején ugrásszerűen megnőtt a városi tűzesetek száma, s nem egyszer egész települések váltak hamuvá — a jelentős technikai fejlődéshez, a hatékonyabb, bonyolultabb, drágább tűzoltó gépek tartásához és kezeléséhez azonban főfoglalkozású, hivatásos alakulatokra volt szükség. Így jöttek létre az első önkéntes tűzoltóegyletek — és 1835-ben Európában létrehozták az első önkéntes tűzoltóegységet, méghozzá Aradon. A XX. század elején az ipari fejlődés kikényszerítette a tűzvédelem további fejlődését is, fejlesztették a tűzoltó technikát, fizetett, hivatásos tűzoltóságokat hoztak létre, a korábban alakult tűzoltószövetségeknek pedig fontos szerep jutott a működtetés és szabályozás területén — Szatmárnémetiben pedig 1904-ben átadták a város azóta is emblematikus épületét, a „Tűztornyot”, melynek felső szintjén körbefutó erkélyről a szatmári síkságon épült város teljes egészében belátható. Nyolcvan évvel ezelőtt pedig megalakították a hivatásos tűzoltóságot is: „Szatmár-Németi városa polgármesteri hivatala beleegyezését adja, hogy hivatásossá váljék a tűz oltásának szolgálata” — olvasható az 1936. október 1-jei közleményben. A szabályzat előírta: minden 2000 lakosra egy tűzoltó kell jusson, a tűzoltóság költségeit pedig a város költségvetéséből fedezik.

Ma délelőtt az ünnephez méltóan, díszegyenruhában sorakoztak fel a Szamos Katasztrófavédelmi Felügyelőség lánglovagjai és a SMURD rohammentősök a sugárúton, s a hivatalos ünnepség megkezdése előtt — melyen a hagyományokhoz híven Leskovics Zoltán alezredes vezetésével egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, valamint Bogdan Ilkovici ezredes vezetésével egy ukrajnai küldöttség is részt vett — egyperces néma csenddel adóztak a mentések, bevetések során elhunyt tűzoltók emlékének. A „különleges emberek alakulatát”, akik életüket kockáztatják azért, hogy mások életét megmentsék, s akikben az ország lakossága legjobban megbízik Radu Bud kormánymegbízott köszöntötte, kívánva, hogy minden bevetésről épségben érjenek haza. A köszöntők után a különböző szakmai versenyeken remeklő tűzoltókat jutalmazták, majd példás magatartásukért és munkájukért négy tisztet – Buzduga Sergiu Mariust, Ardelean Antoniót, Bozga Cristian Vasilét és Jorjoca Daniel Ioant — léptettek elő. Ezt követően pedig — a nagybányai fúvószenekar közreműködésével — kezdetét vette az egyik leglátványosabb és legparádésabb felvonulás: elsőként a régmúlt idők lóvontatta tűzoltó–lajtos kocsija haladt el a több száz gyermek nagy örömére, majd jöttek sorban a különféle oltóautók, rohammentők, vízi mentésnél használt gumi- és motorcsónakok.

Az érdekességek azonban itt még nem értek véget: a parádé látványos mentési akcióval folytatódott — három összeütközött és természetesen lángoló-füstölgő autóroncsból mentették ki a bent rekedt „áldozatokat” különféle technikák segítségével. Amikor pedig az egyik roncs tetejét feszítővágókkal levágták s „felhajtották” mint egy konzervdoboz tetejét, hatalmas ovációnak adtak hangot az akciót lélegzetvisszafojtva figyelő gyermekek — akik azt sem tudták, a sok érdekesség közül melyiknek szenteljenek nagyobb figyelmet.

Szabó Kinga Mária

További fotók az eseményről: