Volt ott minden, mint a búcsúban, s ahogy egy hagyományos falusi farsanghoz illik – láncon vezetett medvék, kereplős-ember, busók, tallus zsidó, ördögfiókák, pujaszedő, kecske és gólya, lánykérés és bolond lakodalom, ízes–pajzán népi rigmusok és áldások, „lópatkolás”, jó muzsika, sok tánc és nagyon sok nevetés.

Bő évtizede hozták vissza a panyolai közösség (és nem csak) életébe a hagyományos farsangi alakoskodást, amely még az 1950-es és 1960-as években is élő népszokás volt a Szamosmentén – s ebből a forrásból merítenek immár tizenkét éve, hiszen minimális helyt adnak ugyan a modernségnek, de a régi szokásoktól nemigen térnek el, így érthető, hogy egyre többen jönnek megnézni és részt venni a télűzésben.

Heit Lóri és zenekara ritmusára indult vidám, maskarás menet a Fesztiváltérről szombaton – no, nem túl messzire, csak a közelben lévő „lyányos” házhoz, ahol annak rendje s módja szerint Gyönyörű Zsiga vőfély (nem mellesleg a Magyar Kultúra Lovagja) kérte ki Tarcsa Marcsát, hiszen Löködi Gyurka nőül óhajtotta venni.

A kikérésből természetesen nem hiányzott a népzene és a néptánc sem, majd az immár násznéppé avanzsált felvonulók a falut körbejárva  – útközben lópatkolás is volt, de senki ne higgye, hogy paripára került a patkó! – tértek vissza a fő helyszínre. 

Itt előbb a jegyző engedte meg az ifjú párnak a szabadon hálást, hogy sokasodjanak mint varjú a tölgyfákon s úgy zizegjenek, mint sáska a határon, aztán a pap áldott meg őket, kívánva: „vájja ki a holló mind a két szemetek, hajatokban a gólya puha fészket rakjon” – majd Gyönyörű Zsiga kommandírozásával kezdődött a menyasszonytánc. 

Nem csak a maskarások kezdtek vidám mulatozásba, sok néző is beállt a táncba, s némi pénzérmék is koppantak a hozománygyűjtő bili alján – a több órás sétában, farsangolásban megéhezettek disznótoros falatokból vásárolhattak, s akinek volt még energiája újból táncra perdülhetett.

Szabó Kinga Mária 

(Fotók: a szerző, Filep Gergő és Nagy György felvételei)