— Mi ösztönözte arra, hogy induljon a község vezetői címéért vívott harcban?

— Mindenki azt mondja, hogy ismeri a községében élőket és a problémáikat, de aki gyermekekkel foglalkozik, az az egész családdal kapcsolatban van. Tizenhárom évig voltam tanítójuk a szilágypéri tanulóknak, majd ezt követően két mandátumig alpolgármestere a községnek. Ez kellő emberi és adminisztrációs tapasztalat ahhoz, hogy tudjam, mely problémákat kell orvosolni, és milyen sorrendben, hogy ne vesszünk el végképp a bürokrácia útvesztőiben.

— Hogyan látja a települése jelenlegi helyzetét?

— Mivel Szilágypér a megye szélén található, ezért mondhatom, hogy sok szempontból hátrányos helyzetben vagyunk: messze vagyunk a megyeközponttól, a fiatalok tanulmányaik befejeztével már nem térnek vissza. Bár voltak kisebb nyertes pályázatok, igazán nagy fejlesztések nem valósultak meg az elmúlt időszakban, és szerintem ez nem elegendő. Sok közintézmény székhelye szorul felújításra, köztük az iskola épületegyüttese. Ide szükség lenne egy új és nagyobb tornateremre is.

Van egy szerződés arra, hogy az orvosi rendelő és a gyógyszertár épülete megújulhat, de a munkálatok még váratnak magukra. De természetesen vannak pozitívumok is: jól működő mezőgazdasági társulások vannak a községben, és egy varroda is működik, amelyben helyi munkaerőt alkalmaznak.

— Megválasztása esetén milyen fejlesztéseket eszközölne?

— Számos probléma van, amelyekre megoldást kell találni. Rosszak az utak és a járdák, ezeket mindenképpen fel kell újítani, ahogy az iskola három épületét is, és ahogy említettem, szükség lenne egy modern sportpályára, új tornateremre. S ha már vannak kiváló gazdák a községben, akkor számukra lenne egy lehetőség az új piac, s persze velük együtt azoknak is, akik terményeket szeretnének vásárolni.

— Ezek a látható feladatok, de mind tudjuk, hogy vannak olyanok is, amelyeket szintén meg kell oldani, de a lakosság keveset érzékel belőlük. Vannak ilyenek Szilágypér esetében is?

— Persze, hogy vannak. Ezek azok, amelyek egy része közvetlenül érinti a lakosságot, a másik része közvetve. Közvetlenül az, amely bár halad előre, de nagyon lassan, és eléggé húsbavágó kérdés: a földproblémák orvoslása. Egész Romániában gond ez, de ez nem jelenthet kifogást. A hiányzó birtoklevelek miatt sokan nem tudnak pályázni sem, hiszen gyakorlatilag nincsen a birtokukban a föld, amelyet a családjuk esetleg generációk óta művel. Hosszadalmas procedúrák ezek, de kötelességünk segíteni a megoldásukban. Mint ahogy ezek nyilvántartását is aktualizálni kell. Az eddig támogatásban nem részesült pályázatokat is át kell nézni, és a dokumentációt átdolgozni, mert saját forrásokból nem lehet megoldani az előttünk álló feladatokat, kellenek a külső támogatások.

— Külső támogatás alatt a megyei tanácsot is érti?

— Szatmár megye jó tempóban kezdett el fejlődni, jók az elképzelések, és a megvalósítások sem késnek. Így számunkra egy követendő példa és persze partnerség. Bármikor fordulhattam Pataki Csaba megyei tanácselnökhöz és csapatához, mert segítettek az éppen aktuális problémák megoldásában, és biztos vagyok benne, hogy ez a jövőben is így lesz. (X)