Az éjszakai életmódot folytató, védett keleti sün előszeretettel választja telelő, majd nappali búvóhelyül a kertekben, parkokban felhalmozott lomb- és rőzserakásokat. A nőstények itt is ellenek, ezért az óvatlanul végzett kertrendezés könnyen teljes családok pusztulását is okozhatja. A sünök védelme érdekében a madártani és természetvédelmi egyesület azt ajánlja, hogy ne vasvillával, hanem a szerszám nyelével, majd kesztyűs kézzel fentről lefelé haladva forgassák át a halmot, így győződve meg arról, hogy nincs-e alatta sün. Arra is felhívja a figyelmet, hogy soha ne gyújtsák fel az ilyen rakásokat. Ha a gallyrakás megbontásakor sünfészket találnak, pakoljanak vissza kellő vastagságú rétegben ágakat és leveleket a fészekre, majd hagyják a nőstényre a továbbiakat!

A természetvédők szerint a gallyrakás megszüntetésével érdemes legalább addig (négy-öt hetet) várni, amíg a kölykök annyira megerősödnek, hogy éjszakánként követik anyjukat a vadászatra. Ha nincs lehetőség a munkálatok halasztására, érdemes alternatív búvóhelyet kialakítani a közelben, vagy mesterséges „süngarázst” beszerezni, amelybe mind a magányosan pihenő felnőtt állat, mind a nőstény a kölykeivel áttelepíthető.

Természetbarát gallyrakáskezelés

Ha gallyrakással, lombkupaccal kell dolgoznunk — akár nyáron, akár ősztől tavaszig —, az esetleg ide húzódó állatok védelme és a saját lelkiismeretünk megnyugtatása érdekében érdemes az alábbi néhány egyszerű óvintézkedést betartani.
Első lépésben lehetőleg ne vasvillával essünk neki a rakásnak, hanem szerszámnyéllel, hosszabb erős bottal, az alapi részen még óvatosabban, akár kézzel forgassuk át a halmot, így győződve meg arról, hogy nincs-e alatta valamilyen állat. 
Az is segít, ha a halmot átlátható rétegenként, fentről lefelé haladva bonjuk el. A zaj hatására összegömbölyödő sün tüskéire szúródó levéltörmelék szinte láthatatlanná teszi az állatot, ezért a halom alapi részéhez jutva nagyon figyeljünk a gömbölyded formákra (az összegömbölyödve megemelt állat gyakran szó szerint kigurul a gallyak és levelek közül). 

Ez az óvatosság különösen ajánlott a május-júniusi sünellési időszakban, amikor a menedékekben a hetekig vak és szinte magatehetetlen kölykök is ott lehetnek. Sohase gyújtsuk fel helyben az ilyen rakásokat, mert a lángok elől a felnőtt sünök sem fognak, tudnak elmenekülni, hiszen védekezési stratégiájuk az összegömbölyödésre épül, és szó szerint megsülnek. Ha a gallyrakás megbontásakor sünfészket (vagy telelő sünt) találunk, ne essünk pánikba, és ha csak lehet, semmiképpen se szedjük össze a kölyköket, és kezdjük mi magunk nevelgetni őket, ehelyett pakoljunk vissza kellő vastagságú rétegben ágakat és leveleket a fészekre, majd hagyjuk a nőstényre a továbbiakat!
A sünöket etetni nem kell, mert a kölykök számára létfontosságú, hogy anyjukat követve a természetes táplálékokkal (férgek, puhatestűek, ízeltlábúak, gyíkok, kis rágcsálók, hullott gyümölcsök) ismerkedjenek meg, ne pedig az ember által kitett, természetellenes ételhez szokjanak hozzá, ami ráadásul hasmenést, emésztési és növekedési problémákat is okozhat. SZFÚ